Századok – 1993
Történeti irodalom - McCagg; William O.: Zsidóság a Habsburg Birodalomban 1670–1918 (Ism.: Karády Viktor) II/354
TÖRTÉNETI IRODALOM 355 tudományos apparátusra támaszkodó, oldalszámra szerény méretű könyvben történik. A naprakész forrásismeret, a minden közép-európai nyelvben (a jiddisen kívül, mint ezt előszavában sajnálkozva jelzi a szerző) való olvasói járatosság, a pontos helytörténeti erudíció, a nagyobb gazdaság- és társadalomtörténeti összefüggések állandó szem előtt tartása s persze az érintett nemzeti történelmekben való elmélyült tájékozottság, McCagg professzor eddigi munkáit is jellemezte. Ki ne emlékezne az asszimilált magyar-zsidó elitcsoportokról („a zsidó nemesekről és zsenikről") több mint húsz éve írt úttörő kutatására, mely manapság klasszikus műnek számít, vagy a vegyesházasságokról, a bécsi, prágai és budapesti zsidóság kulturális és gazdasági teljesítményeinek, társadalmi begyökerezettségéről írott összehasonb'tó tanulmányaira? A jelen munka nemcsak hézagpótló jellegű, de bizton állítható, hogy új fejezetet is nyit a közép-európai zsidóság társadalomtörténetében. A könyv eredetiségét három pontban jellemezném. Mindenekelőtt az előadás szintetikus jellegét nem, vagy alig határolja be a nagy kronológiai tömbökben való gondolkodás és a főbb eseménytörténeti utalások gondos számbavétele. így egyszerre kapunk részletes képet időrendi keretekben a zsidóság demográfiai viszonyairól, „belső felekezeti" megoszlásáról s az evvel járó vitákról, feszültségekről és konfliktusokról, a császárság mindenkori „zsidópolitikájáról" (melynek itt alapító aktusa a Bécsből való 1669-71 között lezajló s 1848-ig érvényes kollektív kiűzetés) valamint a „befogadásban" érintett rétegek és osztályok érdek- vagy konkurenciális kapcsolatáról a zsidósággal (itt elsősorban a birtokos nemességről és a szabad királyi városok polgárságáról volt szó), a politikai antiszemitizmus kialakulásáról, illetve a zsidó-keresztény együttműködés konjunktúrákhoz kötött lehetőségeiről, a gazdasági, mentalitásbeli vagy életmódra vonatkozó modernizációs folyamatok és stratégiák eredményeiről, sikereiről vagy kudarcairól. McCagg könyve ugyanis nem egyszerű tényleírás vagy tényelemzés, hanem az egész csoport életének, belső élményanyagának, külső megítélésének, hatalmi kezelésének, a vele kapcsolatos főbb politikai, gazdasági és társadalmi eseményeknek drámai bemutatása. A Habsburg birodalom zsidóságának helyzete a bécsi kiűzetéstől a Monarchia összeomlásáig nem nélkülözte a drámai fordulatokat, de ezt a szerző kitűnő irodalmi érzékkel — s elképzelhetően tudatosan — egy dramaturgiailag felépített s mintegy teleologikus rendeltetésű sorstragédiához hasonlatosan írja le. Az első rész (1670-1800) címeként az „útválasztásra" hivatkozik, mely tisztán jelzi a modernkori közép-európai zsidóság alapdilemmáját az asszimilációs „önfeladás" (ez a 3. fejezet címe) és a gettóvilágban megvalósítható hagyományőrzés között. A 17-18. századi „első elhatározások" (2. fejezet) már a morva-cseh zsidóság polgárosodására és vallási közömbösödésére, az udvari szállítók látványos gazdasági szerepvállalására, a zsidó felvilágosodás (haskala) térnyerésére, a pietista haszidizmus és a rabbinikus hagyomány közötti konfliktusra, az asszimiláció kezdeteire utalnak. A „nagy polgári kísérlet" (1800-1850 2. rész) ezeket a fejlődési vonalakat követi nyomon a Lengyelország felosztásával megnagyobbodott birodalom gazdaságilag legfejlettebb régiói, a cseh-morva tartományok és Bécs (ez utóbbiban csak „megtűrt", de annál nagyobb hatalmú) zsidó polgárságnak helyzetelemzésével. A harmadik rész már magát a modernizációs „kihívásra adott választ" veszi górcső alá a galíciai zsákutcás fejlődés, a magyarországi asszimiláció sikerei és a megnyílt Bécsbe újonnan (s főképp Galíciából) bevándorló, rohamosan szaporodó zsidóság ellentmondásos fejlődésének tárgyalásával az abszolutizmustól a gazdasági Gründerzeit kifulladásáig (1850-1875). Végül az utolsó rész az összeomlás, McCagg szavával a „katasztrófa" körülményeit tárgyalja, részletezve a politikai antiszemitizmus okozta krízis bécsi, galíciai, magyarországi változatait, a sokkal kiegyensúlyozottabb, bár távolról sem harmonikus trieszti, bukovinai és cseh-morva fejlődés összetevőit, s a zsidóság osztályviszonyait a Monarchia utolsó fázisában. A könyv harmadik eredetiségét éppen abban látom, hogy a drámai előadásmód mellett nem hanyagolja el a bemutatott események, egyedi életsorsok és egzisztenciális választások belehelyezését az érintett csoportok, rétegek, rituális közösségek, felekezeti-ideológiai szövetséges hálózatok konkrét érdek-viszonyaiba. Jó társadalomtörténészként az eseménytörténet mindig a nagyobb csoport gazdasági és társadalmi mozgáskörébe és lehetőségeibe ágyazottan kerül értelmezésre. Ez a könyv a külső kényszerek, a kollektív lehetőségek, az egyéni stratégiák dialektikájából bontja ki a monarchia zsidóságának összetett képét, melyet a polgárosodás, a modernizáció és az asszimiláció fogalomköre színez legfőképp. Ahogy a szerző konklúziójában hangsúlyozza, a monarchiabeli zsidóság története jórészt az ottani polgári osztályé is. Az asszimilációs paradigma maga sem csak a zsidóságra érvényes, de az egész államalakulatra. McCagg professzor könyve alapozó referencia-mű szerepét van hivatva betölteni ahhoz, hogy az eddigi kutatásban igencsak elhanyagolt közép-európai zsidóság ne legyen üres folt a régió összehasonlító társadalomtörténetében. Karády Viktor