Századok – 1993

Történeti irodalom - Guide to documents and manuscripts in Great Britain relating to the Kingdom of Hungary from earlier times to 1800 (Ism.: Urbán Aladár) II/352

TÖRTÉNETI IRODALOM 353 1991-92-ben elvégezze a kötet anyaggyűjtésének és sajtó alá rendezésének munkáját. Hazai tudományos könyvkiadási viszonyok között külön figyelemre — és irigylésre — méltó, hogy a kötet 1992. novemberérc meg is jelent. Mint az elószóból kiviláglik, az anyaggyűjtés előkészületeként több, mint kétszáz megkeresést küldtek szét a különböző levéltáraknak, egyetemi vagy múzeumi könyvtáraknak, a legkülönbözőbb számba jöhető intézményeknek és szervezeteknek. Ugyanakkor a the Times Literary Supplement hasábjain is felhívást tettek közzé, hogy információt kapjanak az esetleg külön meg nem keresett gyűjtemények magyar vonatkozású kéziratairól. A megkeresett szervektől érkezett nemleges válaszokat is összegyűjtötték, s azok az Előszó után külön felsorolásban szerepelnek. A pozitív válaszokból nyilvánvaló volt, hogy a kutatás középpontjába a Public Record Office és a British Library anyaga kell, hogy kerüljenek, mivel azok őrzik a számba jöhető legnagyobb anyagot. A kézikönyv általában, de főleg a Public Record Office dokumentumai esetében azt tekintette feladatának, hogy az iratokat tételesen sorolja fel és ismertesse azok magyar vonatkozású tartalmát. Természetesen a terjedelmi korlátok miatt ez az ismertetés csak a legfontosabb információkra terjedhet ki. A kézikönyv 36 intézmény anyagát tekinti át azok őrzési helységeinek alfabetikus sorrendjében, azon belül pedig az ottani intézmények betűrendjében (ami csak Cambridge, London és Oxford esetében vált szükségessé). A kötet közel 8400 tételt tartalmaz, de a Public Record Office 7543 tétele, illetve a British Library 836 tétele mellett a többi intézmény anyaga elenyésző. Bár a legértékesebb dokumentumok kétségtelenül a British Library kéziratai között találhatók (itt van az egyik legrégibb magyar vonatkozású kézirat 1232-ből), az anyag gerince a Public Record Officeből (PRO) kerül ki, amit jól mutat az onnan származó tételek nagy száma. A PRO anyagának zömét a diplomáciai levelezések adják, így az ilyen jelentések rendszeressége bizonyos kérdéskörökben (pl. az osztrák politika Magyarországon vagy a Porta irányában udvari intrikák, hazai politikai hangulat, a protestánsok helyzete, katonai tervek és erőviszonyok stb.) folyamatos információkat nyújtanak, főleg a 17-18. században. A kötetnek ezt a részét ezért érdemes szerkezetében megismertetni. Ezek közül magyar vonatkozásban leggazdagabb anyag a State Papers Foreign, German Empire and Hungary (SP 80), amely 1579-1780 között 3300 tételt, a State Papers Foreign, Turkey (SP 97), amely 1580-1772 között 1378 tételt, valamint a State Papers Foreign, Archives of British Legations (SP 105), amely 1686-1706 között 763 tételt tartalmaz. Számszerúségében figyelmet érdemel még a 16. század vonatkozásában a Letters and papers Henry VII. General Series (SP 1) a maga 384 tételével, illetve a State Papers Foreign, General Series Elizabeth I. (SP 70) 158 tételével. A PRO-ban 1780-tól a külügyi vonatkozású államiratok új sorozatba kerültek, s azokat a Foreign Office őrizte. Ebből az anyagból érthetően a General Correspondence before 1906, Austria (FO 7) és a sorozat Turkey fondja (FO 78) a leggazdagabb magyar vonatkozásban a maga 646, illetve 94 tételével. A követi jelentések hasznossága abból fakad, hogy szerzők a fejleményeket folyamatosan szemmel tartva meghatározott időközben (gyakorta 3-4 naponként) küldték jelentéseiket. Például George Stephney bécsi angol nagykövet 1693 januárjától 1706 szeptemberéig — megszakításokkal — mintegy 800 jelentést írt és levelet küldött londoni feletteseinek és más személyeknek. A SP 80 fond a kötet szerint 1701-1713 között több, mint 1000, 1740-1748 között pedig 355 magyar vonatkozású iratot tartalmaz, míg a FO 7 font 1789-1800 között 325 olyan dokumentumot őriz, amely történelmünk számára hasznosítható. A kötet igazi jelentőségét a Mutató (General Index) segít felmérni. Ez nemcsak neveket, helységeket, tartományokat, országokat vagy folyókat tüntet fel, hanem olyan hasznos tárgyi címszavakat, mint a birodalmi ügyek (utalóval a külön is szereplő német ügyek, a birodalmi gyűlés vagy birodalmi udvar, tovább a bécsi udvar címszavakra), vagy közvetítők (mediators), akik a gyűjtőcímszó mellett — utalásként — név szerinti felsorolást kapnak. A birodalmi ügyek mellett természetesen külön címszó pl. a birodalmi hadsereg vagy a birodalmi követek. (Példaként az imperial army melletti utalók: christian forces, imperial forces, imperial military affairs, imperial regiments, imperal-royal forces, imperial troops) A Mutató hasznosságát talán a legjobban az érzékelteti, ha elmondjuk: az angol nyelv jóvoltából a Hungarian és a Hungary címszó külön szerepel. Míg az előbbi lehetővé teszi pl. az Angliában letartóztatott magyaroktól a magyar réz vagy ezüst, a magyar dignitáriusok vagy parasztok, a magyar bányák vagy a a magyar dohány, a magyar ezredek vagy hadifoglyok külön szerepeltetését, a Hungary címszó közel nyolcvan további alosztályt tartalmaz a püspököktől (Bishops) a magyar borokig (Wines). Az utalók rendszerének árnyalt kimunkálására jó példa a Hungary címszó military affairs „alosztálya", amely utalóival az alábbi címszavakra hívja fel a figyelmet: turks, Turkish novements, imperial army, imperial forces, imperial troops, imperial-royal troops, Transsylvanian military affairs, christian forces, kuruc forces, Charles III. troops of, heyducks, Maria Theresa, troops of Joseph II., troops of Hunfary, noble insurgens of, Rákóczi II. Ferenc, troops of...