Századok – 1993

Beszámoló - 125 éves a Magyar Történelmi Társulat. Ünnepi ülésszak (Kovács Éva) II/332

340 BESZÁMOLÓ 340 voltak. A tiltások, tabutémák azonban fokozták a sokszor nem szakmai közvélemény érdeklődését is. A jelen problémája — a rendszerváltás után — ezen érdeklődés megőrzésének módja, a társulat további szerepének átgondolása lehet — zárta előadását Glatz Ferenc. Ez követően Diószegi István a magyar témájú történetírásnál sokkal „mostohább sorsú" egyetemes történelemkutatás utóbbi ötven évét vázolta fel. E területen mindig is a létjogosultságért vívott küzdelem dominált. Neves történészeink közül is sokan (pl. Szekfű Gyula) értéktelennek tartották a magyar történetírás ilyen irányú próbálkozásait, s csak speciálisan egy-egy tudományterületre (pl. művelődéstörténet) vagy régióra (pl. a körülöttünk élő nemzetek története) vonatkozóan ismerték el az egyetemes kitekintés szükségességét. Az, hogy hiányzott a hagyomány, az iskolateremtő tudósok csoportja — valamint a külföldi ösztöndíjak elzártsága és a tudománypolitika érdektelensége — egészen az 1960-as évekig fékezőleg hatott az egyetemes történeti kutatásokra. Az évtized végétől azonban megélénkült az érdeklődés, tért hódított az a nézet, mely szerint egész Európára kiterjedően szükséges a kutatások megindítása. Hiszen — ahogyan Makkai László 1983-ban kifejtette — a kis nemzetek történelmüket „kényszerűen" az egyetemes történeti folyamatok részének kell hogy tekintsék. Az 1970-es évekre kialakultak a személyi feltételek, bővültek az egyetemi státuszok, s az ösztöndíjak is. Mára már mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos közvélemény elismerően adózik az e témában megjelent és megjelenő hazai kutatási eredményeknek — s ezt Diószegi István a hazai egyetemes történetírás legfontosabb eredményének tartja. Mind a hazai, mind az egyetemes történetíráshoz kapcsolódott Gyimesi Sándor referátuma a regionális gazdaságtörténetírásról. Az előadó három csoportba sorolta a régiókutatásokat. Az első az országcsoportokat átfogó, ún. makrorégió-kutatások, melyek természetüknél fogva egyetemes megközelítésűek. Nálunk az ilyen kutatások többsége a Magyarországgal szomszédos népekkel foglalkozik. A hazánkhoz kapcsolódó ilyen jellegű régiókutatások általában a világtörténeti folyamatok Magyarországon való érvényesülését, összehasonlító vizsgálatokat, illetve Kelet-Európa-kutatásokat jelentenek. Ez utóbbi egyben a régiókutatások második nagy csoportja. E kérdés már számos vita témája volt, egyes kutatók Kelet és Nyugat szembeállításából vezetik le az eltérő sajátosságokat, mások három csoportra osztják e területet (Kelet-, Közép-, Nyugat-Európa). A gazdaságtörténeti régiókutatás harmadik tagját az országon belüli egységek kutatása adja. A gyökerek a földrajztudomány és a néprajz történeti iskolájában, valamint a helytörténetírás eredményeiben rejlenek. Ide tartoznak pl. a megye-város-tájegység kutatások, egy-egy történeti jelenség helyi megjelenésének vizsgálata. A regionális kutatások fontos adatokat, újfajta látásmódot, a sokféle megközelítés számtalan előnyét hozhatják felszínre. A történetírás hasonlóan specifikus ágának, az agrártörténetírásnak hazai kialakulását és jelenkori eredményeit ismertette Orosz István. A jogtörténet és a politikatörténet mellett háttérbe szoiiiló gazdaságtörténet-írás (s ennek részeként az agrártörténetírás) a 19. sz. utolsó harmadában alakult ki Magyarországon. Valódi megszületése a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle megjelenéséhez, Tagányi Károly nevéhez fűződik. Ma már a Mezőgazdasági Múzeum és az 1990-ben alakult Magyar Agrártörténeti Társaság is munkálkodik e terület kutatási eredményeinek összefogá-