Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

296 M ESTERHÁZY KÁROLY sűrűség alapján kétlem a félnomád életmód feltételeit. Köztes álláspontot foglal el Bálint, Dienes és Kürti: csupán a földművelés súlyának és fokozatosan növekvő szerepének megállapítása arra mutat, hogy a kutatás jelen szintjén a kérdést nem tartják eldönthetőnek. A talajfajták és a megtelepedésre előszeretettel felhasznált területek között először László Gy. keresett kapcsolatot, ezt próbáltam magam is a homokos területek és a kabar etnikum között bizonyítani, más oldalról Németh P., Bálint Cs. és Dienes I. polemizált a lelőhelyek és a talajtérképek tanúságából levont következtetésekkel. A 10-11. századi falvakról csak Méri István tiszalöki ásatását követően lettek ismereteink. A feltárt, félig vagy egészen földbeásott ún. gödörházak szórtan, egymástól kisebb-nagyobb távolságra helyezkedtek el, köztük gödrök, árkok, kemencék, cölöplyukak látszólag rendszertelen halmaza. Méri értelmezte először a települési objektumokat, pl. az árkok vízlevezető és határoló szerepét, a külső és házon belüli kemencéket, a házak szerkezetét és a településszerkezetet is, melynek legközvetlenebb párhuzamát a szaltovoi kultúra településeiben fedezte fel. A tiszalöki ásatás óta sok faluásatás tcytént, de lényegesen nem gazdagodtak ismereteink. Kovalovszki J. Dobozon figyelt meg felszíni építményeket, de meghatározni nem tudta őket az elszántott rétegekben. Csongrád-Felgyőn László Gyula ásatott évtizedekig, és nagy árokkal körülvett foltokat figyelt meg, melyeket jurtok helyének határozott meg. Az árkokban talált nyílhegyek, téglatöredékek és más tárgyak alapján 10. századinak határozta meg őket, és a felmenő falú tégla és tapasztott falu építményekkel is számolt. A felgyői ásatás eredményeit az előzetes közlemények alapján nem lehet megítélni. A tégla építmények léte mindenképpen komoly bizonyítást igényel. Kétségtelen, hogy a honfoglaló magyarok nemcsak földházakban laktak, de ezeket nyárikonyhának tartani sem lehet. Találtak leégett földházat, melyben 40-50 vastárgy, köztük kard is volt. Sőt találtak már 10. századi gerendaházra utaló nyomokat is. A veremház elterjedését Tomka Péter nagyon szellemesen és hihetően azzal magyarázza, hogy a nemezsátor és jurt a száraz hideg éghajlaton használható, de csapadékos vidéken megszívja magát vízzel és összerogy. 10. századi települések feltárása folyt vagy van most is folyamatban Visegrádon, Dobozon, Szabolcs-Kisfaludon, Sályban és a Borsodi földvárban, zömmel 11. századi településrészleteket találtak Bashalmon, Veresegyházon, Magyaradon, Dunaújvárosban, Esztergom-Szentkirályon, stb. A 10. századi fazekasság kérdéseit sem ismertük addig, míg a faluásatások nem szolgáltattak elegendő anyagot a vizsgálathoz. A kerámia hosszú ideig a honfoglaláskori régészet mostohagyermeke volt. Fettich a kenézlői temető edényeit nem is közölte, László Gy. is csak az ételmelléklet tárolására szolgáló alkalmatosságot látott bennük. Kimaradt a kerámia Szőke B. 10-11. századi emlékeinket rendszerező munkájából is. Az első komolyabb mennyiségű edényt szolgáltató temető a halimbai volt, s ennek közlésekor tette meg az első lépéseket Török Gy. 10-11. századi fazekasságunk értékeléséhez. Valamivel korábban foglalkozott a fazekasság műhelykérdéseivel Parádi N., de ő a fő hangsúlyt a 12. századi és még későbbi anyagra helyezte. A 10-11. század kerámialeleteit katalógusszerűen Kiss A. gyűjtötte össze, s néhány típusra fel is figyelt. Az általa pithosnak nevezett edényfajtát e sorok írója vette újra vizsgálat alá, és elterjedése alapján kabar eredetét igyekezett bizonyítani. Fodor I. a