Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

292 M ESTERHÁZY KÁROLY fel, ez a fegyver aligha kerülhet a vitéz sírjába. Lehet, hogy Györffynek lesz igaza, aki a törzsnépi településeken keresi a kíséretet. Törzsnévi falu temetőjében még nem találtak kétélű kardot. László Gyula alkalmazta először az általa szófejtés és régészetnek nevezett módszert. A szótörténetből és a régészetileg felderített tárgy együttes vizsgálatából született ez a műfaj. Rámutatott arra, hogy ha a régészet nem mutatja meg a tárgyat, akkor a nyelvi anyagból, a szóból nem lehet megmondani, milyen is volt maga a kérdéses tárgy. Már a HMNÉ-ben is láthattunk erre példákat (koporsó, nyereg, ház szavunk) és később is visszatért e szavakhoz, de újabbakat is vizsgálódásai körébe vont (fazék, íj, szablya, ház, nyereg). E módszer a már megismert tárgyak esetében a nyelvészeti kutatást segítheti az eredet kérdésében. A zabla-fék szóváltás hátteréről, a feszítőzabla megjelenésével kapcsolatos változásról Dienes I. írt. Kulcs szavunkról magam igyekeztem bizonyítani az egyetlen régészeti adat, a tiszajenői lelet kapcsán, hogy a szláv eredetű szó a helyi szláv környezetből került a tárggyal együtt a magyarsághoz. Kovács L. balta neveinket és szablya szavunkat vallatta eredetüket illetően. Fodor I. a honfoglalás előtti időszakra vonatkozóan végzett hasonló kutatásokat. A viselet rekonstrukciójához még inkább hiányzanak a hiteles gazdag együttesek, mint a tárgytörténeti megfigyelésekhez. Különösen a férfi viseletre van kevés adatunk. A fehér hollóhoz hasonlóan ritka, díszes ruházatú férfi sírok dokumentációja elégtelen vagy teljesen hiányzik. A rendkívül díszes ruházatra csak egyetlen régészeti bizonyságunk van, a zempléni sír. Előkelő halottjának, a nemzetségfőnek ruházata, legalábbis a felső ruha egy része bőrből készült, melyen kerek veretek sorakoztak egyenletes távolságban, viszonylag sűrűn. A rakamaz-strázsadombi sír nemzetségfőjét avatatlan kezek rombolták szét, a vélhetőleg ruházatot díszítő veretek helyzete ismeretlen. Talán újabb nemzetségfői sírok előkerülése ígér újabb adatokat és megoldást a korábbi leletekhez. Összességében a férfi ruházat egyszerűbb volt a nőinél. Talán az előkelők mintás bizánci vagy keleti selymei fokozták a megjelenés előkelőségét, pompáját, szemben a köznép vagy a hadakozók egyszerűbb vászonruhájával. De még náluk sem találkozunk veretes csizmával. A női viseletre vonatkozóan a szerencsés bodrogszerdahelyi ásatás után is számos új adatot nyertünk az elmúlt ötven évben. Szabó Kálmán a lakiteleki A és В sírban a koponya homlok- és halántékrészére tapadt, ott oxidnyomokat okozó préselt korongok alapján pártára gondolt, nyilván nem tévedett. De ugyanilyen korongok szolgáltak a felső ruha díszítésére is. Dienes I. Orosházán, Bálint Cs. Szabadkígyóson, Kürti B. AJgyőn figyelte meg a vékony ezüst korongok helyzetét ruha mellkasi részén függőleges sorokban felvarrva. Máshol csüngős veretek díszítették a pártát (Ikervár), de szabályszerű helyük a női ingnyak. Megay Géza Mezőzomborban talált ritka, különösen szép ingnyakdíszeket. Kár, hogy rekonstrukciójához nem adott eredeti sírrajzot, mivel a veretek elhelyezkedése szokatlannak látszik javasolt sorrendjük alapján. Dienes I. az orosházi és tiszaroffi ásatásán tisztázta, hogy az ingnyak kivágásában, két sorban szoktak elhelyezkedni a kis rombus alakú lemezes díszek. Az algyői temetőben ezt а V alakú kivágást csüngős veretek sora jelezte, a bodrogszerdahelyi megoldáshoz hasonlóan, tehát felül csüngő nélküli, alatta pedig csüngős veret szegélyezte az ingnyak kivágását. Néha az ingnyak körben, tehát hátul is vere-