Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

A HONFOGLALÁSKOR RÉGÉSZETÉNEK ÖTVEN ÉVE 293 tekkel díszített, annak bizonyságául, hogy a nyak felálló, pántszerű volt (Algyő, Sándorfalva, Mezőzombor) és zárt. Algyőn és Madarason azt is meg lehetett figyelni, hogy a felvarrásra szolgáló füleket átfúrták a textilen, és a hátoldalon egyetlen szál fonallal rögzítették a vereteket. Az ingnyak bal váll melletti begombolásának is vannak újabb bizonyítékai (Algyő, Sándorfalva, Karos II. 27. sír). A felső ruházat gombolására mind a férfi, mind a női sírok tanúsága szerint tömör vagy két félből forrasztott gombok szolgáltak. A függőlegesen felvarrt 7-10 gomb a szabás egy lényeges részletét igazolja, de rekonstrukcióra nem elegendő. Míg a csüngős veretek kisebb változatai szokásosan a női ing nyaki részének díszei voltak, a nagyméretű 8-10 cm hosszú darabok a kaftán szerű felső ruhát díszítették. László Gy. rekonstrukcióját A. Tocik bánovi (Bánkeszi) feltárása nyomán Bálint Cs. helyesbítette, majd az algyői jól dokumentált sírleletek teljesen pontossá tették: egy vagy kettő párhuzamos függőleges sorokban díszítették a felső testet egészen a medence aljáig. Tehát a kaftánszerű felső ruha közepén ( a ráhajtás miatt) függőleges sorokban voltak felvarrva. A női felsőruha övét négyszögletes, négyszirmú, finom kéregöntéssel készült veretek szokták ékíteni. Áttört középükön néha megmarad a kék üvegpaszta berakás (Algyő, Karos). A veretek száma változó, de leggyakrabban négy. Ha a veretek hátlapján fülek vannak, akkor az öv anyaga textil (Hódegyháza), ha szegecsek, akkor bőr (Bordány) A mezőzombori textilövet elől és hátul egy-egy függőleges rozettasor díszítette. Néha a felső ruhát a mellközépen kapoccsal fogták össze (Kömpöc). A ruhaujjakat pántkarperecekkel szorították a karhoz, erről Kürti B. megfigyelései is tanúskodnak. A női lábbeli, csizma díszítését egy tiszaeszlári sikeres lelet alapján Csallány D. is megfigyelte, s ennek alapján több hasonló díszítésű csizma rekonstrukcióját készítette el. Újabban Karoson figyeltek meg veretes díszű csizmákat. A köznép asszonyainak ruházatáról alig-alig van adatunk. Csupán feltételezzük, hogy szabásuk hasonló lehetett az előkelőkéhez, különbséget csupán a ruha anyagában és díszítésében gyanítunk. Többnyire a ruha gombolásáról vannak adataink, néha az anyagáról is. Ez azonban rekonstrukcióhoz kevés. Időrend A honfoglaláskori leletek időrendjét másképp képzelte el Fettich N. és másképpen László Gy. Fettich minden szép leletről feltételezte a levédiai eredetét, készülését. László Gy. pedig azt hangsúlyozta, hogy kellett saját ötvöseinknek is lenni, akik már a Kárpát-medencei igényeket elégítették ki. A pontosabb időrendre csak homályos elképzelések voltak. A kenézlői temető sírsorai alapján egymást követő generációkra gondolt László, de az ötlet kidolgozatlan maradt. A kecel-vádéi temető esetében elfogadta Fettich 10. század végi keltezését, sőt ezt egy jó hasonmás fülbevaló alapján Dienes I. is elfogadta. A vezető - és középréteg emlékeinek keltezése ezután hosszú időre közömbössé vált. Szőke B. nyomán és a pénzleletes 10. századi sírok alapján általánosan elfogadottá vált, hogy a 10. század hetvenes éveitől a gazdag sírok eltűnnek, és ezt az anyagot a 10. század első két harmadára lehet keltezni. Hasonló felfogás alakult ki a sírokban talált, és ruhadíszként felvarrva használt pénzek keltező értékéről is, bár bizonyítás nem történt. Dienes I. viszont más irányban