Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

A HONFOGLALÁSKOR RÉGÉSZETÉNEK ÖTVEN ÉVE 285 modern, akár többszáz sírós temető feltárása. Ehhez jöttek személyi, gazdasági és legvégül kiadási nehézségek. A munka elakadt a tervezett második vagy harmadik kötet (Baranya m.) elsőkénti megjelenésével, miközben többszáz rajz elkészült, és félkész kéziratok várnak a befejezésre (Hajdú-Bihar, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Békés, Bács-Kiskun, Pest m.) hiányos rajzok a kiegészítésre, és lelőhelyek az azonosításra, helyszíni bejárásra és térképezése. 1969-ben megkezdődött a honfoglalás- Árpád-kori régészet második nagy vállalkozása is, a nemzetségi és ispáni központok kutatása. A feltárások Györffy György koncepciójához csatlakozva Szabolcsban kezdődtek, és 1975-ben fejeződtek be. A honfoglalás korára kevés eredménnyel zárultak. Az 1960-as évek végén született meg (1968), és 1972-ben jelent meg a HMNÉ utáni első összefoglalás a honfoglaló magyarokról. Az adott terjedelmű, négy fejezetre osztott könyvecske Györffy történeti vonalvezetése mellett főleg Dienes saját kutatásainak eszenciáját adja. A lehetőségeken belül tárgyalja a honfoglalók életmódját, társadalmát, művészetét és hitvilágát, miközben pompásnál pompásabb régi és új leletek sorával illusztrálta mondanivalóját. Kár, hogy a többször is emlegetett köznépnek nem maradt hely a képek között. Ettől függetlenül a korszak iránt érdeklődők számára ez a legtöbb kérdésben eligazító, minden lényeges kérdést tárgyaló könyv, amely ráadásul számos új lelet első és utolsó publikációja is. A honfoglalás kor kutatásának műhelyei az idők során sem nem szaporodtak, sem nem változtak. A centrumnak kezdettől a Nemzeti Múzeum számított az utolsó két évtizedben három kutatóval. A M'I A Régészeti Intézetében általában két kutató foglalkozott honfoglaláskori témákkal. A vidéki múzeumokban egy-egy, néha kettő is akad, de a dunántúli múzeumok régészei szinte soha, az alföldiek pedig szintén ritkán szakosodhattak. Volt akit a szép leletek térítettek el más korszak kutatásától, mások kezdettől a 10. századdal akartak foglalkozni, de kényszerűségből mással is foglalkozniok kell. A honfoglalás kor kutatásának szerencséjére mind a budapesti, mind a szegedi egyetemen „honfoglaló" kezekben van az újabb nemzedékek oktatása. A szegcdi konferenciák kezdeményező hatására 1971-ben Veszprémben, helyesebben Nagyvázsonyban jöttek össze a honfoglalás kor kutatói, hogy kötetlen megbeszélésen mondjanak egymásnak ellent, vitatkozzanak ha kell. Másodszor 1976-ban került sor a Régészeti Társulatban a művészet és hitvilág témakörében rendezett előadásokra. A harmadik nagyobb rendezvényt 1988-ban Szegeden szervezte Fodor István. Honfoglaláskori leletek alkalmi bemutatására egyszer került sor: 1980-ban, László Gyula 70. születésnapjára megjelentetett Acta Archeologica kötetben. Anyaggyűjtés (ásatások) és feldolgozások A második világháború után mind az ásatások, mind a publikációs tevékenység nagyon vontatottan indult meg. A Nemzeti Múzeum első háború utáni ásatása még leletmentésnek is alig nevezhető. Tiszaeszlár és Tiszalök környékén tevékenykedett egy megszállott cipész, Rohács József, aki jó érzékkel vallatta a környékbeli dombokat. Leleteit Nyíregyházán, Debrecenben és a Nemzeti Múzeum számára is felajánlotta. így került sor 1948 októberében Fettich Nándor és Párducz Mihály rövid le-