Századok – 1993

Közlemények - Mesterházy Károly: A magyar honfoglalás régészetének ötven éve II/270

286 M ESTERHÁZY KÁROLY letmentésére. A Rohács-féle magánásatás hitelesítése után újabb két év szünet következett, míg egy magángyűjtemény honfoglaláskori tárgyait megvásárolta a múzeum. 1950-ben azonban már megkezdődött a kérpusztai temető teljes feltárása, és 1949-50-ben már elismerten honfoglaló magyar sírok ásatására is sor került Mohácson. 1951-53 között Csátalján tártak fel 117 sírt, majd megkezdőtött a halimba-cseresi nagy ásatás, még mindig a szláv etnikum kutatása jegyében. 1953-54-ben Szentes-Borbásföldön ásat Szabó J. Győző, és egy 20 sírós honfoglaló temetőt tárt fel. A Dunántúlon az első igazán szép honfoglaláskori lelet mentésére 1952-ben került sor Koroncó-Újtelepen, majd kis szünet után 1956-ban Bana határában találtak egy kiemelkedő jelentőségű sírt, a máig egyetlen dunántúli tarsolylemezzel. Debrecenben régész híján Balogh István, a néprajzos múzeumigazgató végzi a leletmentéseket: 1951-ben Derecskén ment palmettás korongokat, 1955-ben Elepen egyszerűbb sírokat. A feltárások üteme azonban csökkent, még a szép leletek esetében is csak rövid leletmentésekre volt pénz. Már a „szláv" temetők feltárását sem szorgalmazták, egyedül Zalavárott folyt a nagyméretű kutatás 1955-ig Fehér Géza vezetésével, majd az ő halála után Gs. Sós Ágnes irányításával (1961-től). Az intenzív földmunkáknak köszönhetően sorra jöttek elő a szép leletek. 1956 végén került elő a rakamaz-gyepiföldi híres sasos korongpár, és a tiszabercel-ráctemctői sírlelet. 1958-ban Trogmayer Ottó Békés-Povádon egy egész temetőt mentett meg, Tiszanánán Dienes I. és Szabó J. Győző tárt fel egy kis honfoglaló temetőt a legkisebb tarsolylemezzel. Megay Géza Mezőzomboron talált indás díszű karperecet egy csüngős veretekkel ékített nő sírjában, és Dienes a bashalmi, ill. tiszaeszlári temetők szakszerű ásatásával megkezdte a régi lelőhelyek módszeres hitelesítését. 1960-ban Derecskén kísérletezett, és Kiskunhalas-Botaszálláson hitelesített egy 1944-ben talált gazdag női sírt. 1961-ben Orosházán, 1962-ben Szakonyban, 1971-ben Tiszavasváriban tárt fel kis temetőket. Még 1961-ben belekezdett Magyarhomorgon egy lovas sírokkal induló nagy köznépi temető feltárásába, de ezt már Kovács L. fejezte be 1987-ben az 519. sírral. Heves megyében Szabó J. Győző tevékenykedett szentesi, majd szolnoki éveit követően. Emlékezetes leletei közé tartozik a turkevei és az ecsegpusztai tarsolylemez, későbbi ásatásaiból pedig az aldebrő-mocsárosi (1962), káli (1968) és a sarudi temetőásatás (1973). Kralovánszky Alán és Éry Kinga Sárbogárdon tártak fel egy 87 sírós temetőt 1961-ben. Az 1960-as években új nemzedék kapcsolódott a kutatásba. Tevékenységüket újabb teljesen feltárt temetők jelzik. Ezek közé tartozik a mindmáig legnagyobb majsi 10-11. századi temető, Nádudvaron 1964-ben, Biharkeresztes-Artándon 1965-67-ben, Szob-Kiscrdőn 1964-67-ben, Letkésen két helyen is 1965-69-ben volt ásatás. Az 1970-es évek nagyobb feltárásai közé tartoztott az 1969-72 között ásott 217 sírós győr-pósdombi temetőrészlet, a pusztaszentlászlói 1974-76-ban, és a legjelentősebb, az 1973-76 között feltárt 82 sírós algyői temető. Szegényessége ellenére fontos volt a budakeszi-barackosi 31 sírós temető, lévén törzsnévi településhez tartozó. A 39 sírós dunaújvárosi temetőnek a kutatás fehér foltjainak eltüntetésében volt a jelentősége. Az 1977-ben kezdődött két nagy ásatás (Püspökladány 640 sír, Hajdúdorog 584 sír) áthúzódott az 1980-as évekre. A sándorfalvi 105 sírós temetőt 1980-81-ben tárták fel. A teljes feltárások között más-más szempontból fontos a tiszaluci, a sárrétudvari-hízóföldi, az ibrányi és a hosszú évek óta folyó rácalmás-göböljárási teme-