Századok – 1993
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-történetírás fordulata 1879 és 1918 között II/239
264 PACH ZSIGMOND PÁL zését tévesnek találtuk, a 2. jegyzetben említett tanulmányunkban: Történelmi Szemle, 1972, 3-4. sz., 364-367. 37 Hunfalvy J., Hazánk közlekedési eszközeiről. In: Értekezések a történeti tudományok köréből, Pest, 1867, 25-29. „Mindazáltal — tette hozzá — ... amennyiben általában véve nálunk átmeneti [tranzit]-forgalomról lehet szó, az mégis csak leginkább a kelet-nyugati irányt, tehát a Duna völgyét fogja követni." ,A Duna azon közlekedési út, melyet a természet különösen Magyarországnak jelölt ki az al-dunai tartományokkal, s általában a kelettel való forgalomra...Tehát nem az volna most a feladat, hogy Aradról Nagyszebenen át a Verestoronyi-szorosba egy vasút építtessék, mely örökké csak vakutcába fog végződni, hanem az, hogy a Dunát szabályozzuk": 16., 29. 38 Vö. „S hát a Dunáiul mit mondjak, azon természeti nagy csatornárul, mely Magyarország számára látszik alkotva lenni, ha regulázva volna...": Gr. Széchenyi /., Hitel. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta iß. Iványi-Grünwald В., Bp. 1930, 378-379. - ,A Duna hajózhatóvá tétele az Indiával stb. folyó kereskedelemnek nem fog más irányt adni; vitathatatlan azonban, hogy sok ember és sok áru venné útját egyenesen a kontinensen át, ha Bécs és Konstantinápoly között állandó, kényelmes és biztonságos gőzhajó-közlekedés létesülne": Majláth В., Gróf Széchenyi István levelei, I, 1889, 316; stb. 39 Hunfalvy, 50-51. 40 Jastrow, 48., 52-53. 41 A. T. Wilson, The Suez Canal. Its Past, Present and Future, Oxford, 1939, 31^2. 42 Hunfalvy, 27-28. A magyar geográfus előrejelzései nagyrészt igazolódtak; vö. H. L. Hoskins, British Routes to India, London, 1928. 43 Jastrow, 55., 62. - Saját korának nagyszabású technikai alkotását még Stuttgart városának tudós főkönyvtárnoka, Heyd, sem hagyhatta említetlenül régmúlt időkről szóló fejtegetései közben. Megtudjuk tőle: a portugálok indiai megjelenésének hatására a velenceiek már az 1500-as évek elején fölvetették a Szuezi-földszoros átvágásának gondolatát, hogy új utat nyissanak levantei kereskedelmüknek. Egyiptom elfoglalása után pedig a törökök meg is indították a munkálatokat, de ezek félbeszakadtak. „Csak a mi korunknak adatott meg, hogy egy még nagyszerűbb víziutat láthasson a Vörös-tengerig": II, 540. 44 Viszota Gy., Gróf Széchenyi István naplói, III, Bp., 1932, 345. 45 Idézi A. Beer, Die orientalische Politik Österreichs seit 1774, Prag-Leipzig, 1883, 32. 46 G. v. Berzevitzy, Ansicht des asiatisch-europäischen Welthandels nach dem jetzigen Zeitbedürfnis betrachtet, Pesth, 1808, 35. 47 Lásd alantabb a 49. jegyzetet. 48 A párizsi konferencia, a dunai hajózás szabadságát deklarálva, a nemzetközi víziút használatának biztosítására és előmozdítására a folyómenti államok képviselőiből Duna-bizottságot hozott létre. Egy évtizeddel később Hunfalvy a Duna szulinai torkolatánál a bizottság égisze alatt végzett szabályozási munkálatok jelentős eredményeit regisztrálhatta: 17; vö. fentebb a 37. jegyzettel. 49 A keleti kérdés alakulására a drinápolyi békétől a berlini kongresszusig: Világtörténet, VI. (Szerk. N. A. Szmimov), Bp., 1964, 281-287, 468 476; VII. (Szerk. A. A. Guber), Bp., 1965,157-166; В. Jelavich, A Century of Russian Foreign Policy 1814-1914, Philadelphia-New York, 1964, 75-81., 86-93., 100-101., 117-124., 128-133,157-161., 172-188; R. Albrecht-Carrié, A Diplomatic History of Europe since the Congress of Vienna, London, 1965, 40-55., 84-94., 167-177. 50 Beer, 56., 65., 92., 226., 261., 383-385. 51 Beer, 751-752. 52 Vö. Pach Zs. P., Széchenyi, Metternich és az Al-Duna-szabályozás 1833-1834-ben, Magyar Tudomány, 1991, 10. sz., 1196-1208. 53 Már a lényegesen más külpolitikai felfogással induló Andrássy Gyula is kénytelen volt bizonyos fokig ehhez az állásponthoz alkalmazkodni: még 1873-ban ő írta alá a Monarchia részéről a bismarcki ihletésű — és a Szent Szövetségre emlékeztető — „három császár"-szerződést. Az 1881-ben felújított és 1884-ben további három évre meghosszabbított Dreikaiserbund „a Balkánon az érdekszférákat szabályosan elhatárolta": Diószegi I., Andrássy indulása és megtorpanása. In: A magyar külpolitika útjai, Bp., 1984, 76-77; A Monarchia a bismarcki szövetségi rendszerben. In: Magyarország története, VI. (Főszerk. Kovács E.). Bp., 1979, 1304-1314. - Vö. Sz. Szkázkin, Konec avsztro-russzko-germanszkogo Szojuza, Moszkva, 1928, 132-173, 195-212; Palotás E., A Balkán-kérdés az osztrák-magyar és az orosz diplomáciában a 19. század végén, Bp., 1972, 9-10., 127-132., 226-233; В. Jelavich, The Ottoman Empire, the Great Powers, and the Straits Question 1870-1887, Bloomington, 1973, 57-77. 54 Vö. Kállay В., A szerb felkelés története 1807-1810,1—II. Kiadta Thallóczy L., Bp., 1909; ThaUóczy L., Kállay Béni mint történetíró, Bp., 1908.
