Századok – 1993

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-történetírás fordulata 1879 és 1918 között II/239

A LEVANTE-TÖRTÉNETÍRÁS 1879-1918 KÖZÖTT 263 követelménnyé a negyedik kereszteshadjárat (1204) óta vált, amely vitathatatlanná tette Velence hatalmi állását a levantei kereskedelemben: II, 6-9. Az 1228. évi oklevél (amely még afonticum comunis Veneciarum, ubi Teutonia hospitantur megjelölést használta): I, 1-2; a német és osztrák városok Velencében járt kereskedőinek névsorai a 14-15. századból: II, 46-83.; a német földre vezető alpesi útvonalak: II, 92-100; a Velencéből szállított áruk, élükön a keleti fűszerekkel: II, 103-104. 16

A. Schulte, Geschichte des mittelalterlichen Handels und Verkehrs zwischen Westdeutschland und Italien mit Ausschluss von Venedig, I—II, Leipzig, 1900. - Az egyszerűen öltözött Nagy Károly előtt sváb urak pompás ruhákban jelentek meg; ezeket Páviában vásárolták velencei kereskedőktől, akik de transmarinis partibus omnes orientalium divitias hozták magukkal. A Nagy Ottóhoz küldött arab követség útlelrója 973-ban Mamzban borsot, gyömbért, szegfűszeget és más keleti fűszereket bőségben látott. Az első genovai oklevél, amely Alpokon túli kereskedőkről (homines de ultramontanis partibus) tesz emh'tést, 1128-ból maradt fenn; egy 1193. évi oklevél pedig nemcsak negotiatores ultramontanos említ, hanem Genovából, Savonából (Genovától délnyugatra) és a ligur tengerpartról (a locis maritimis) szállított borsról, indigóról, brazílfáról (festékanyag), gyapotról, timsóról is. Az 1228. évi ferrarai vámjegyzék a franciák mellett német kereskedőkről beszél; a velenceiek a korai időkben keleti áruikat főleg Ferrara és Pávia vásáraira vitték: I, 71., 73., 76., 106-108. - Schulte szerint tehát már a korai középkorban létrejött a kereskedelmi érintkezés, legalábbis a Nagy Szent Bernát- és a Septimer-hágón át, Itália és Németország között, s ez a Bizánc „kisugárzásait" Flandriával összekötő átlós útvonalhoz kapcsolódott. De — tette hozzá ő is — Itáliának ekkor még csak „másodlagos helyzete" volt a világkereskedelemben, és csak a 13. század folyamán, Bizánc kereskedelmének „felszívásával" tett szert „olyan jelentőségre a dél-északi útvonal szempontjából, amilyennel addig nem rendelkezett": 1,75-76,110-111. - Olasz és német vámtarifák (Como, Genova, illetőleg Konstanz, Basel és Strassburg) a 14-15. századból, sok adattal a keleti fűszerek forgalmára: I, 560-561, 681-691; II, 62-65, 106-135. -Fondaco dei Tedeschi terve Genovában 1424-ben: II, 155-156; Milánóban 1472-ben: II, 66-68. 17

Heyd, I, 143. 18 K. W. Nitzsch, Geschichte des deutschen Volkes. Nach dessen [unterlassenen Papieren und Vorlesungen hrsg. von G. Matthäi, II, Leipzig, 1883, 165. 19

I. Jastrow, Über Welthandelsstrassen in der Geschichte des Abendlandes. In: Volkswirtschaftliche Zeitfragen. Vorträge und Abhandlungen hrsg. von der Volkswirtschaftlichen Gesellschaft in Berlin, 63-64, Berlin, 1887. Az értekezésből a sorozat darabjainak „szokásos terjedelmére való tekintettel", elmaradtak az eredetileg tervbe vett lábjegyzetek; egyes részletei azonban arra vallanak, hogy a szerző — aki előzőleg fontos munkát tett közzé a középkori német városok népesedéséről (Die Volkszahl deutscher Städte zu Ende des Mittelalters und zu Beginn der Neuzeit, Berlin, 1886) — nemcsak Heyd, hanem valószínűleg már Simonsfeld művét is ismerte: 39-40, 43-44, 62. 20

Jas trow, 19-22 21 Heyd, II, 716. 22 Heyd, II, 718-719. 23 Jastrow, 21-28. 24

Csánki D., Hazánk kereskedelmi viszonyai I. Lajos korában, Bp., 1880., 31-32. 25

Csánki, 36., 40. 25 G. D. Teutsch, Geschichte der Siebenbürger Sachsen für das sächsiche Volk, I.2 Leipzig, 1874, 129-130. 27

O. v . Meltzl Über Gewerbe und Handel der Sachsen im 14. Jahrhundert, Hermannstadt, 1892; Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a 14. és 15. században, Századok, 1892, 633-657, 720-739. 28

Meltzl, Századok, 1892, 721. 29

Meltzl forrásszerű tájékozottsága, lábjegyzeteiből kitűnően, nem ment túl a Horváth, Hann és Teutsch által idézett okleveleken. (Salamonra és Csánkira nem is hivatkozott.) 30

Meltzl, 722, 2. jegyzet. 31

Heyd, II, 717-718. 32

Csánki, 34-36. 33

Wenzel G., Budai regesták. In: Magyar Történelmi Tár, IV, Pest, 1857, 149. 34

Meltzl 731-732. 35

Salamon, II, 331., 345. 36

Nagy Lajosnak a magyarországi kereskedők, különösen az erdélyi szászok dalmáciai utazásait szorgalmazó okleveleit (1362, 1367, 1370) már teljes körűen megvizsgáltuk, s Csánki és Meltzl értelme-