Századok – 1993
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-történetírás fordulata 1879 és 1918 között II/239
246 PACH ZSIGMOND PÁL tívumok is, amilyenek a régi tézisek megszületése és terjedése körül annyira erőteljesnek mutatkoztak? Erre a kérdésre keresve választ, forduljunk először a jeles magyar geográfushoz, Hunfalvy Jánoshoz, aki 1866-ban Hazánk közlekedési eszközeiről szóló akadémiai székfoglalójában kitért a levantei kereskedelemben való részvételünk kérdéseire is. Horváth Mihállyal egybehangzóan úgy vélte, hogy Magyarországnak „a középkorban tetemes átmeneti forgalma volt", mind a dunai, mind az erdélyi útvonalon. „De már a középkornak másik felében a dunai úton való forgalom csökkenni kezdett, [mert] az olasz városok a kelet és a nyugat közötti közlekedést jobbára magokhoz vonták"; az újkor elején pedig „a Földközi-tengeren való forgalom [is] mindinkább ellankadt, ...sa világforgalom színhelyévé az Atlanti-tenger lett, melyen Európa nyugati országai versenyeztek egymással". így alakult ki az a helyzet, hogy míg „a középkorban a világforgalom leginkább csak abból állott, amit olasz kifejezéssel „levantei" kereskedésnek nevezünk", addig ez „jelenleg a világforgalomnak aránylag csak igen csekély részét teszi... Most a tulajdonképpi világforgalomnak fő színhelye az Atlanti- és Indiai-tengerek... A Földközi- és Fekete-tengerek most alárendelt medencék ....A nagy világforgalomra nézve bizony a Duna-út elveszté hajdani jelentőségét!"37 Majd pedig közvetlenül is vitába szállt egy egykorú osztrák vasúthálózati tervezet szerzőjével, aki úgy vélte, hogy „a Fekete- és Adriai-tengerek egyenes [vasúti] összeköttetése következtében a perzsa-angol kereskedelem nagy része, valamint Németország és Hollandia kereskedési mozgalma a Fekete-tenger felé Ausztrián keresztül fog eszközöltetni". „Én megvallom — replikázott Hunfalvy, Széchenyire emlékeztető modorban3 8 —, a hazánkon és Ausztrián átmenő világforgalomra nézve oly vérmes reményeket nem táplálhatok, s azt sem képzelhetem magamnak, miképp legyenek képesek a... javasolt vasútak ... az Arábia, Perzsia, India, Egyiptom s keleti Afrika felől Európába menendő kereskedelmi folyamot is az osztrák kikötők felé hajtani."39 Tehát az élesszemű tudós megfigyelő előtt már az 1860-as évek közepe táján nyilvánvalóvá vált: túlzottnak bizonyulnak azok a felfokozott várakozások, amelyeket az Európa és Ázsia közötti kereskedelem „szárazföldi" útjának — Afrika körülhajózása előtti, levantei útvonalainak — feltámasztásához a század első felében oly sokan fűztek. A török birodalom visszaszorítása, a gőzhajózás kiteijesztése a „szabad Duna" egész hosszára a Fekete-tenger felé, a vasúthálózat kiépítése a Balkánon az Adria és a Földközi-tenger irányában - mindez együtt sem képes a régi kereskedelmi utaknak újból elsőbbséget vagy túlsúlyt biztosítani az Indiába vezető világtengeri útvonallal szemben. De nyilvánvalóvá vált az is, hogy magának a világkereskedelemnek a fogalma, tartalma is lényegesen megváltozott ez időre. Korántsem merült ki az immár az Európa és Ázsia közötti keleti kereskedelemben, hanem fölébe kerekedett a nyugati féltekén, Európa és Amerika között zajló áruforgalom; lejátszódott az az újkor elején indult, több százados folyamat, amelynek során a világkereskedelem központja a Mediterráneumból egyre inkább az Atlantikumba helyeződött át. Ezt a felismerést Jastrow 1887-ben így fejezte ki: visszavonhatatlanul „letűnt már az a korszak, amelyben a világpiacot az ázsiai-európai forgalom határozta meg... A földkerekség egészének bekapcsolásával megszűnt a régebbi értelemben vett világkereskedelem, amelynek lényegét az ismert világ két szélső pontja közötti közvetítés jelentette". A