Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

A CSEH TÖRTÉNETÍRÁS TÖRTÉNETÉBŐL 229 körüli vitákban, írt egy könyvet a cseh üveg történetéről (1903), és sok forrást adott ki az akkor futó sorozatokban, többek közt prágai városi formuláskönyveket. Ferdinand Tadra (1844-1900) Maressal együtt az 1877-ben első ízben a Vatikánban kutatásra küldött expedíció tagja volt, azután a prágai egyetemi könyvtár igazgatója lett, ő is sok (pontatlan) forráskiadvány szerkesztője, írt egy gyenge tanulmányt a Luxemburg-korszak királyi kancelláriájáról és írnokairól, meg Csehország külföldi kapcsolatairól a huszita korszak előtt, de ezeket gyakorlatilag a német kapcsolatokra szűkítette. Vojtéch Jaromír Nováéek (1852-1916) Tomek és Höfler tanítványából lett az országos levéltár igazgatója, 14. századi források mellett 3 kötetben kiadta Palacky levelezését (1898-1911) és kisebb írásait (1900). Hivatalánál fogva ő volt sokáig az Archív őesky szerkesztője. Josef Teige (1862-1921) a prágai város levéltár igazgatójaként egy várostörténeti évkönyvet szerkesztett és Tomek prágai topográfiáját folytatta. A segédtudományok első és igen jelentős képviselője, aki egycsapásra európai színvonalra emelte a cseh oklevéltant és paelográfiát, Gustav Friedrich (1871-1943) volt. Göll és Emler tanítványaként kezdte, a bécsi Institutban is dolgozott, 1898-ban a segédtudományokból habilitált. Első tanulmányai, a középkori okleveles anyag felmérése érdekében, az uralkodói kancelláriák meg egyes oklevelek kérdéseivel foglalkoztak. Ö lett a segédtudományi tanszék vezetője Prágában. Megírta a morva őrgrófok, Vladislav és Píemysl Ottokár kancelláriáját és okleveleit 1198-1239 közt (1896), elemezte a litoméricei káptalan alapítólevelét (1901), az első ilyen jellegű csehországi oklevelet, bebizonyította, hogy XV. János pápának 993-ban a brevnovi kolostornak adott oklevele hiteles (1905), a rajhradi kolostor két legrégebbi oklevelét (1906), és a Kutná-Hora-i 1409-es híres dekrétum szövegét is elemezte (1909). Jóval később, 1927-ben paleográfiai szempontból bizonyította be, hogy a Kéziratokat Hanka írta, hosszú oldalakon át sorolta fel az egyes betűformákat, amelyek nem korabeliek, vagy kísértetiesen hasonlítanak Hanka máshonnan ismert kézírására. 1900-ban a Gasopisban fejtette ki elképzelését egy diplomatarium kiadásának elveiről, ez az összes középkori csehországi oklevél kritikai kiadásának készült. 1904-ben meg is jelent a Codex diplomaticus et epistolaris regni Bohemiae I. kötete, és 1942-ben a III/l, kötete, ebben 1238-ig jutott el, (maga 1310-ig akart elmenni,), minden egyes oklevélről megállapította, mennyire tekinthető hitelesnek, s kommentárokat is fűzött hozzájuk. 1904-ben facsimilékben adott ki okleveleket, inkább a széles közönség számára, mint az írásművészet emlékeit, 1908-35 közt pedig oktatási célokra 3 kötetben királyi okleveleket fényképmásolatokban. Ugyancsak az oktatás érdekében adott ki 1898-ban latin paleográfiai tankönyvet és 1934-ben a keresztény kronológia kézikönyvét. 1919-től az akkor létrehozott Levéltári Főiskolán is tanított. És ezek mellett volt ideje, hogy a forráskiadás hagyományos munkáját is folytassa, 1918-tól ő volt az Archív őesky szerkesztője is. 4 kötetben birtokösszeírásokat adott ki, 4 kötetben az 1380-1480 közti fellebbezések iratait (1921-41), az 1383-1407 közti első bírósági idézési jegyzéket (1929), és befejezte íelakovsky munkáját, a kamarai bíróság registrumának a kiadását. A nagyjából Friedrichhel egykorú Ladislav Klicman (1867-1943) nagy reménységnek indult, tanulmánysorozatot kezdett a huszitizmus előfutárairól (1894-96), kiadta a Prágai Jeromos ellen 1410-12 közt Bécsben lefolytatott per iratait (1898) és