Századok – 1993
Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201
230 NIEDERHAUSER EMIL VI. Kelemen pápa cseh vonatkozású iratanyagát 1342-52-ből (1903). 1898-ban megkezdett egy nagyobb tanulmányt a morvaországi doubravnicei kolostor kialakulásáról, de ezt sem fejezte be, hivatalnok lett, még akkor is az maradt, amikor 1919-ben a volt Helytartósági Levéltárból Belügyminisztériumi Levéltárrá vált és tudományos intézetté előlépett intézmény igazgatója lett. Hynek Kollmann (1863-1938) Emier tanítványa volt, a Monumenta Vaticana megindulásakor három évet töltött Rómában, a De propaganda fide-bizottság cseh vonatkozású anyagát jórészt ő adta ki, mert a középkortól a 17. század felé fordult, 1898-ban tanulmányt írt Harrach bíboros és a bécsi udvar vallásügyi tárgyalásairól, meg adalékokat a Wallenstein-kérdéshez, 1923-ban jelent meg a De propaganda fide-sorozat I. kötete (1622-23-ra), 1939-ben latin nyelvű ismertetést is készített az egész szervezetről. Klicmanhoz hasonlóan végül б is kissé beváltatlan ígéret maradt, feldolgozásokkal nem jelentkezett többé. Josef Truchlár (1840-1914) néhány tanulmányt írt a csehországi humanizmusról (1892-94), maradandó műve a Catalogus codicum manuscriptorum latinorum (2 kötet, 1905-6), a prágai egyetemi könyvtár kéziratairól (maga is volt könyvtáros), 1906-ban a könyvtár cseh nyelvű kéziratainak a jegyzékét adta ki párhuzamosan. Az első cseh címertant, befejezetlent, 1902-ben adták ki Martin Kolár (1836-1898) hagyatékából, egyébként a huszita táboritákról szóló tanulmányai is csak halála után jelentek meg, 1924-ben. Ő azonban legalább gimnáziumi történelem-tanár volt, tehát nem teljesen dilettáns. A numizmatikát elsőként egy matematika-tanár művelte, Josef Smolík (1832-1915), aki a matematika történetétől jutott el a témához, dilettáns volta ellenérc azonban megbízható tanulmányokat írt a prágai garasokról 1300-1547 közt (1894), a morvaországi részfejedelmek dénárairól (1896), a három Boleslav fejedelem és Vladijov dénárairól (1899), és az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben sorozata számára ő foglalta először össze a csehországi pénzverés fejlődését. Egy másik dilettáns gyűjtő, mérnök, Eduard Fiala (1855-1924) cikksorozatban mutatta be a cseh dénár fejlődését II. Boleslavtól a 13. sz. végéig (1895-98). Helytörténettel a jelentős történészek közül is foglalkozott néhány, mint Nejedly, és igen sok lelkes műkedvelő, akik néha még hasznos adatokat is gyűjtöttek. Néhány nevet és adatot mégis meg kell említenünk, különösen olyanokét, akik Morvaországgal foglalkoztak. Rajhardi bencés volt Rehor Tomá§ Volny (1793-1871), aki német nyelven írta meg először kolostora történetét (1829), azután — és ez a fontos — sok helyi forrást is felhasználva két nagy művet, a Morva Őrgrófság topográfiai, és történeti tárgyalásban (5 kötet, 1835-42) és Morvaország egyházi topográfiája (9 kötet, 1857-61). August Sedlácek (1843-1926) gimnáziumi tanár és levéltáros volt, kultúrtörténetet akart művelni, és ennek rendező elvét a topográfiában találta meg. Élete fő műve az 1882-1927 közt 15 kötetben kiadott A cseh királyság várai, várkastélyai és erődítményei. Kerületek és azokon belül uradalmak szerint haladt, még be is tudta fejezni (ha az utolsó kötet posztumusz is). Minden romantikus rajongása mellett is igen sok megbízható adatot szedett össze, legnagyobbrészt eredeti forrásokból, és így nagy anyagot halmozott fel a feudális uralkodó osztály társadalmi és politikai történetéhez. Kiadott egy történeti helyismereti szótárat is (1908), és a segédtudományok közt is megvolna a helye, hiszen két kötetben ő is írt cseh-morva