Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

228 NIEDERHAUSER EMIL 1905-ben a prágai érsekség levéltárának és könyvtárának a kiadványaiból, 1908-ban a 17-18. századi cseh egyháztörténet forrásaiból. Ezen belül értékes a Liber ordinationum cleri 1395-1416 (1920-22), sok adalékkal a huszita mozgalom kezdeteire. Két feldolgozással is megpróbálkozott, az egyik a jezsuita kollégiumok történetét tárgyalta 1654-től a rend feloszlatásáig (1914), a másik a prága érsekség történetét a 17. sz. végétől a 19. sz. elejéig, egyiket sem fejezte be, és tényleges feldolgozás helyett csak a források átírását adta. Művészettörténeti érdeklődését is ötvözte az egyháztörténettel A cseh királyság szenthelyei c. munkájában (7 kötet, 1907-13,) kiadta a káptalani levéltár kéziratainak a jegyzékét, meg egy bibilográfíát a 19. századi katolikus vallási irodalomról (1912-23) Jan Sedlák (1871-1925) brnói teológiai tanár 1914-ben 3 kötetben jelentette meg Tanulmányok és szövegek a cseh vallástörténethez (1914) címen tanulmányai egy részét, 1915-ben a jubileumra ő is írt egy Hus-életrajzot, és jónéhány tanulmányban vizsgálta Hus teológiai nézeteit, sok munkáját kiadta és elemezte, kellő teológiai tájékozottsággal, de erős eretnek-ellenes elfogultsággal, bár érzékeltette: sajnálja, hogy ez a derék cseh pap eretnek lett. A Hus és ellenfelei közti teológiai vitákra is kitért, meg Hus nézeteinek forrásaira Wycliffnél és a valdenseknél. Az evangélikus egyháztörténészek nem engedhették meg maguknak a heves elfogultságot, ezért nagyobb objektivitással írtak. Gustav Adolf Skalsky (1857-1926) a bécsi evangélikus teológia tanára volt, onnan került 1918 után a prágaira. 1898-ban németül adta ki az ausztriai evangélikus egyházszervezet történetéről szóló munkáját 1781-ig, ugyanabban az évben az állam és az evangélikus egyház viszonyát vizsgálta 1848-61 közt. Később a csehtestvérek történetének egyes kérdéseit dolgozta fel, irataikat és egyéb forrásokat adott ki, még erősen hagyományos krónikás formában írt. A modernebb felfogású egyháztörténetet Ferdinand Hrejsa (1867-1953) képviselte, ugyancsak a prágai evangélikus teológia tanára. 1912-ben jelent meg monográfiája A cseh hitvallás, keletkezése, lényege és története, ebben az 1575-ös hitvallásról bebizonyította, hogy kapcsolatban állt a huszitizmussal, a cseh evangélikusok tehát a husziták és csehtestvérek folytatói, ezért is nevezte őket neoutrakvistáknak. A csehtestvérek egyes képviselőiről külön is írt. 1931-ben FrantiSek Bednarzsal együtt II. József türelmi rendeletének létrejöttét és jelentőségét elemezte. 1927-ben megírta a prágai és közép-csehországi evangélikus egyházközségek történetét, 1918-ban Palackynak az evangélikus valláshoz való viszonyát elemezte. О volt az első, aki külön életrajzokban foglalkozott azokkal a magyar református lelkészekkel, akik a türelmi rendelet után mentek Csehországba, 1930-ban Végh Jánosról, 1931-ben Szalatnay Jánosról írt. 1938-ban A lutheranizmus, a kálvinizmus és az utrakvizmus Morvaországban Fehérhegy előtt címen írt, és még 1939-ben is jelentett meg tanulmányokat a csehtestvérek történetéről, de ezek már inkább a kor nemzeti igényeinek a kielégítését szolgálták. A segédtudományok fejlődése csak lassan indult. A szakemberek részéről egyideig voltaképpen csak a forráskiadványok ellátása és a velük kapcsolatos módszertani kérdések megoldása, vagy inkább megoldatlansága jelentette a segédtudományokat, egyes ágak viszont, mint a numizmatika, a jószándékú laikusok és műgyűjtők terepe maradtak. Frantisek MareS (1850-1939) a bécsi Institutban is tanult, azután a Schwarzenberg-család tíeboni levéltárosa lett, Masaryknak is segített a Kéziratok