Századok – 1993
Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201
226 NIEDERHAUSER EMIL Az általános jog- és államtudomány, 1900). Az osztrák birodalmi jog iránti reverendája azonban elszigetelte őt a cseh sajátosságokat szomjazó hazai közélettől. Annál nagyobb népszerűségnek örvendett BohuS Rieger (1857-1907), az ismert ócseh politikus fia, tehát Palacky unokája, aki tudatosan kora politikáját kívánta szolgálni tanulmányaival, vagyis Csehország nagyobtyalkotmányjogi súlyát, de a birodalmon belül. Az 1880-90-es években tanulmányokat írt a birodalmi centralizmus kérdéseiről, Mária Terézia reformjairól, II. Józsefről és a germanizálásról. 1893-ban az osztrák birodalmi történelem tanárává nevezték ki, 1898-ban ezért kezdte írni az osztrák birodalmi történetet, ebből azonban csak töredékek sikerültek, egységes szintézist mindösszes az Ott-féle enciklopédia egyik szócikkeként készített el. Ugyanakkor a cseh államjogi különállás előzményeit és jogosultságát mutatta be egyéb tanulmányaiban. A kerületi intézmény Csehországban c. 2 kötetes munkája (1889-93) a cseh közjog történetének az összefoglalása, ebben világossá tette, hogy 1620 a rendi alkotmány végét jelentette, a rendi intézményekből jöttek létre a modern abszolutisztikus állam hivatalai, de az abszolutizmusnak többnyire a negatív oldalait állította az előtérbe. A cseh közjog fejlődését kisebb tanulmányokban a legújabb évtizedekben is tárgyalta (Alkotmányos fejlődésünk 1848-tól, 1895, A cseh államjogi kérdés 1848-1865, 1901), több tanulmányban foglalkozott a helyi önkormányzat problémáival is. Jaromír Celakovsky (1846-1914), a cseh jogtörténet első tanára a prágai cseh egyetemen Riegernél sokoldalúbb érdeklődésű és alaposabb volt, csak éppen harcos nemzeti öntudatban nem tudta utóiérni, bár elég jelentős közéleti tevékenységet is kifejtett. Tanári kinevezése előtt sokáig levéltáros volt, egyideig a prágai városi levéltár vezetője, és a városi fejlődés volt az igazi területe. Még egyetemi hallgató, amikor megjelent első dolgozata a városok országgyűlési szerepéről (1869). Több cikkben vizsgálta a városi tanácsok működését, a városi jogemlékek ől is írt. Ebből a témakörből nagy forráskiadványt is tervezett, de a Codex iuris m nicipalis regni Bohemiae c. sorozatnak csak első két kötetét adta ki (1886-95), tenne a három prágai város kiváltságleveleit a kezdetektől saját koráig és a vidéki királyi városokét 1225-1419 közt. A kamarai bírósággal már régebben is foglalkozott, 1887-től az Archív éeskyben megkezdte registrumainak a kiadását és megírta működését II. Ulászló idején. 1900-ban megírta a cseh jogtörténet összefoglalását, de ő is csak az Ott-lexikon szócikkeként, a század elején még néhány tanulmányt a városi fejlődésről, összehasonlító módszerrel. Kamii Henner (1861-1928) az egyházjog tanára volt, néhány történeti tanulmányt is írt az eretnekek feletti pápai bíráskodásról (1890) és a német birodalmi egyházi bíróságok körüli vitáról (1918), fő műve A kánonjog alapjai (1918-1922), a rendszeres kifejtés. Az első, bevezető történeti részt is meg akarta írni, de erre nem került sor. Frantisek Vavíínek (1877-1944) az alkotmányjog tanára volt, a 19. századi ausztriai alkotmányjog kérdéseit f árgyalta, Ausztria alkotmányának fejlődését 1848-tól a Őeská politika II. kötetében (1905), azt hangsúlyozta, hogy amint Csehország sajátos kapcsolatban volt valamikor a német-római birodalommal, saját közjogi elkülönítését megőrizve, éppúgy a ciszlajtán területén is meg kell őrizni mindegyik részállam közjogi egyéniségét.
