Századok – 1993
Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201
A CSEH TÖRTÉNETÍRÁS TÖRTÉNETÉBŐL 225 A jogtörténet első kísérleteivel már a 19. sz. elején találkozhatunk, amikor gyakorló jogászok szakmájuk régebbi fejlődésére is megpróbáltak visszatekinteni. Elsőként azonban jóval későbbről Hermenegild Jireöek nevét (1827-1909) kell említenünk, aki valóban jogász képzettséggel ugyan, de bizonyos történeti érzékkel fordult a cseh jogfejlődés felé. Igaz, még teljesen a 19. századi romantika szellemében, amely a jogfejlődésben a népszellem tükrözését látta (egyébként lelkes híve volt a Kéziratoknak). De ő kezdte meg a középkori cseh jog irodalmi emlékeinek elemzését. 1867-től a Codex juris bohemici kiadója, 12 kötetet adott ki, nemcsak a törvények szövegét, hanem a legfontosabb jogkönyvekét is. 1880-ban megkezdte a cseh korona levéltárának iratait kiadni, 1904-ben (ekkor már nagyon elmaradva korától) még romantikus szellemben készített történeti értelmező szótárat a szláv jogról. De 1863-72 közt 3 kötetben kiadott A szláv jog története Csehországban és Morvaországban c. munkája a 20. sz. elejéig az első rendszeres összefoglalása volt a cseh középkori jogrendszernek IV. Károly koráig, témáját szélesen értelmezte, az állami szervezet fejlődéséről is sok érdekeset tudott mondani. Számos cikket írt a jogszolgáltatás fejlődéséről, egyes képviselőiről, még újabb korokból is, sőt a korai krónikákkal is foglalkozott. A korabeli politikai helyzettől nem függetlenül bizonygatta azt, hogy Cseh- és Morvaország mindig is egy állami szervezetben élt. És ez a jogász az, aki 1897-ben az Akadémiának tervezetet nyújtott be egy tudományos cseh történeti atlasz összeállításáról. Hugo Toman (1838-1898) Palacky és Rieger köréhez tartozó ügyvéd volt, az ő ösztönzésükre, a korabeli politikai harcokhoz kapcsolódva írta meg 1870-ben németül a cseh államjog viszontagságait 1620-1627 között, ezt hamarosan kibővítette, A cseh államjog és az osztrák birodalmi gondolat fejlődése 1527-1848 (1872) címen. A két munka világosan a politikai harc egyik fegyverének készült. De Toman kedvet kapott a történészkedéshez, kiadta Zizka leveleit, egészen jó rövid életrajzot írt róla (1893), meg a huszita hadművészetről (1898). A Savigny-féle jogtörténeti szemlélet még a századforduló táján is hatott a jogtudósok körében. Emil Ott (1845-1924), a bírósági szervezet és egyházjog prágai professzora több tanulmányban foglalkozott a kánonjog behatolásával és a római jog recepciójával, az egyházi bíróságok gyakorlatával, és osztrák birodalmi jogtörténetet próbált összeállítani. Leopold Heyrovsky (1852-1924) a római jog tanára volt a prágai cseh egyetemen, inkább tankönyvszerűen megírta a római jog intézményeit (1886-88), a római magánjog történetét és rendszerét 1901—3(. Egyénibb jellegűek voltak a római jog középkori életét tárgyaló tanulmányai. Jaromír Hanel (1847-1901) a zágrábi egyetem jogtörténész professzoraként a horvát történetírás fejlődésében is játszott szerepet, 1881-ben került a prágai egyetemre, ahol a német jog tanára lett, 1874-ben publikálta csehül a német jog hatásáról szóló tanulmányát, ebben a városi rend létrejöttét kapcsolta a német befolyáshoz. Otthoz hasonlóan őt is az osztrák birodalmi jogfejlődés kérdése érdekelte (Az osztrák jog történetének fogalmáról és tartalmáról, 1880), a német jog átvételében az ausztriai jogrendszer előzményeit kereste. Nagy szintézist akart írni a német állam- és jogtörténetről, de 5 füzetben (1887-90) csak a frank korszakig jutott el. Elméleti kérdések, az összehasonlító jogtörténet is érdekelte (A német jog történetének módszertanáról, 1901,
