Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

224 NIEDERHAUSER EMIL csehországi sajátos paraszti lakosság, egyféle határőrréteg, a chodok történetét elemezte. Josef Salaba (1866-1945) már a szakképzett történészekhez tartozott, külföldön is járt, még államtudományt is tanult, és szociológiai érdeklődést is tanúsított. Vidéki levéltárosként először az utolsó Rozmberkek szerepével foglalkozott, a 17. sz. elején, azután a romberki krónikával, de hamarosan az agrártörténet felé fordult, 1911-19 közt jónéhány cikkben sürgette egy agrártörténeti múzeum felállítását. Sok urbáriumot publikált, feldolgozásokat is készített róluk, összeírásokat dolgozott fel. Nagy érdeme volt, hogy az agrártechnika fejlődése is izgatta. 1918 után azonban a földreform ellen fordult, valami idejétmúlt antikapitalista álláspontról (A föld harca a tőkével, 1922, Gazdasági tévedések és társadalmi következményeik, 1922, A forradalmak és következményeik, 1933). Ha az imént említettek közt akadt is olyan, aki nemcsak az agrártörténetet művelte, a gazdaságtörténetet egyéb ágai, különösen pedig a legújabb kor gazdaságtörténete iránt először csak a közgazdászok kezdtek érdeklődni, saját szakmájuk szempontjai szerint vizsgálódtak a közelmúltban. Ilyen volt az egyébként jelentős politikai szerepet is játszó Albin Bráf (1851-1912), aki az észak-csehországi munkásviszonyokról írt németül (1881), gyakorlatilag a mezőgazdasági munkásokról, meg a mezőgazdasági hitelről Ausztriában 1848-1898 közt (1898), de 1894-ben az európai országok munkásvédelmi törvényhozásáról írt összehasonlító munkát, 1906-ban pedig az államtudomány fejlődéséről Csehországban a 18. sz. végén és a 19. sz. első felében. Az ifjúcseh politikus Josef Kaizl (1854-1901) 1895-ben a falusi lakosság szolgává süllyesztéséről és felszabadításáról írt, és ugyanebben az évben Cseh gondolatok címen először fordult szembe Masaryk koncepciójával. Bráf közgazdász-tanítványa, Josef Gruber (1865-1925) 1911-ben a Óeská politika IV. kötetében megírta a 18-19. századi osztrák iparfejlődést, pontosabban a kormányzat iparpolitikáját. 1914-ben kiadott munkája, Az agrárszervezet. A falusi lakosság jogi t s anyagi állása a cseh tartományokban a múltban és a jelenben a jogi vonatkozások tekintetében olykor pontosabb Krofta munkájánál, csak éppen a történeti szemléletben maradt el tőle. Cyril Horáéek (1862-1943) prágai közgazdász-professzor az 1860-70-es évek korai cseh munkásmozgalmát próbálta megvilágítani (1896, új kiadásában 1933 a század elejéig vitte a tárgyalást), de igen kevés anyagra támaszkodva. És megemlíthető néhány nagyon dilettáns munka, amelyek egyes gazdasági részágakat próbáltak történeti fejlődésükben bemutatni, de mivel az illető szakág specialistái voltak, nem történészek, még anyagukban is nagyon esetlegesek. így Josef Kebrle (1847-1925) megírta a méhészet történetét (2. kiad. 1879), Jan Vincenc DivíS (1848-1923) 2 kötetben a cukorgyártást (1891-94), Jan Evangélista Chadt (1860-1925) több tanulmányban a vadászat fejlődését (1909-13) meg az erdészetét (1913), Josef Hrabák (1833-1921) a vaskohászatét (1909). Még egy szót érdemes szólni Josef Rűzickáról (1880-1954), aki történelem-földrajzszakos középiskolai tanár maradt, csak fiatal korában publikált, pl. egy szabályos disszertációt a VII. Károly császár megválasztásával kapcsolatos vitákról a cseh választófejedelemi szavazat ügyében (1902), de Ratzel hatását próbálta közvetíteni, írt egy tanulmányt magáról Ratzelról (1905) s egyet arról, milyen hatást fejtenek ki a természeti körülmények az állam szervezetére. Az érdekes kísérletet azonban nem folytatta.