Századok – 1993

Tanulmányok - Niederhauser Emil: A cseh történetírás történetéből II/201

A CSEH TÖRTÉNETÍRÁS TÖRTÉNETÉBŐL 211 inkább a vallási fanatikust, aki eszméi érdekében nem riad vissza a terrortól. Az egész mozgalom inkább ártott a cseh fejlődésnek, de Fehérhegy nem ennek a következménye. Zizka vallási motívumainak a hangsúlyozásával Pekar voltaképpen Palacky értékeléséhez tért vissza. Persze bírálói (köztük Bartoä is nyilván, meg Krofta) nem ezt emelték ki belőle. Pekarnak sokszor szemére vetették, hogy 1918 előtt csak az államjogot hangoztatta, nem törődött a szlovákokkal, míg Masaryk az új államot velük együtt tudta csak elképzelni. Mégis Pekar volt az, aki már 1921-ben Csehszlovák történelem címen középiskolai tankönyvet írt, s ebben próbálkozott meg a nehéz feladattal, hogy a két nemzet történetét valahogy közös nevezőre hozza. Persze érdemben még mindig a cseh történelmet tárgyalta, és sok gazdaság- és társadalomtörténeti ismeretet is közölt. Volt már szó Pekar szerkesztői tevékenységéről. A Casopisban és a Óasopis révén mintegy uralkodott a cseh történetírásban, de sohasem igyekezett kisajátítani. Novotnyról egy nagyon elismerő tanulmányt is közölt, holott személy szerint nemigen bírták egymást. Az uralkodás pedig pozitív eredményeket is hozott. Pekar szinte teleírta a folyóiratot ismertetéseivel, bírálataival, amelyek a legkülönbözőbb korszakokat és témákat érintették, de Pekar mindig tudott valami érdemlegesen új adatot vagy szempontot közölni. És az ismertetések és hírek révén hallatlanul tágította a történészek szellemi horizontját. Ahogy Nejedly 1949-ben pozitívan írt Gollról, Pékárról még inkább, reprezentánsnak és mintaképnek mondta. (1949-ban és 1950-ben Josef Pachta két hallatlanul éles, elítélő munkát közölt Pékárról.) Josef Susta (1874-1945) a Goll-tanítványok pekari irányzatához tartozott, vele együtt osztozott különösen a két háború közti korszakban a szakma vezetésében. Atyja gazdatiszt volt, innen örökölhette érdeklődését a gazdasági kérdések iránt, amiben még Pekart is felülmúlta. Golltól azt tanulta meg, hogy Csehország a nyugathoz tartozik. Egyetemi évei után Bécsben és Rómában folytatta tanulmányait. Egyetemes történeti és művészettörténeti érdeklődése is Gollra emlékeztetett (a kiváló művészettörténész, Max Dvorák bécsi professzor személyes barátja volt). 1910-ben Göll neki csinált helyet az egyetemen nyugdíjazásával, Susta lett az egyetemes történeti tanszék vezetője. Élete utolsó éveiben az Akadémia elnöke volt, a német megszállás idején. Tekintélye révén sok embert meg tudott védeni, de pusztán funkciójának a megtartásával is a kollaborálás vádját vonta magára, amit persze a felszabadulás után rögtön neki is szegeztek. Még 1945 májusában öngyilkos lett. Tematikája ugyanolyan szerteágazó, mint akár Gollé, akár Pekaré, azzal a különbséggel, hogy még sokkal többet foglalkozott egyetemes történettel is, és joggal annak művelői közt is eshetne róla szó később. De sok műve a cseh történelem különböző korszakaihoz kapcsolódik, ezért helyesebb itt tárgyalni. Gazdasági érdeklődése már kezdettől megnyilvánult, urbáriumok és számadások feldolgozásával kezdte tanulmányai sorát, sürgette, hogy a történészek dolgozzák fel egyes uradalmak történetét, s közben gondosan ügyeljenek a gazdasági fejleményekre is, ezért fontos az agrártörténészek számára a középkori mezőgazdasági technika ismerete. 1899-es tanulmánya, Rabszolgaság és nagybirtok Csehországban a korai cseh agrárfejlődés kérdéseit tisztázta, 1906-ban kiadta a Rozmberk uradalom