Századok – 1993
Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3
DEÁK FERENC A TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉG 17 te be a Kelet és a Nyugat között s mint az egyensúly fontos eleme, fennállása egyaránt fontos volt az európai nagyhatalmi érdekeknek. Mindenesetre tény: Deák eléggé borúlátóan ítélte meg a jövendőt. Az adott külhatalmi és a belpolitikai erőviszonyok mellett, nyíltan hangoztatta, hogy még abban az esetben sem vállal követséget a közelgő diétán, ha Zala a háziadó (a megyei beligazgatás költségei, amit a jobbágynép viselt) nemesi viselésére ad neki utasítást. Azok felé, akik mégis a követség elfogadására buzdították, úgy érvelt, hogy küldői a többségi tervezet megszavazására utasíthatják, ő pedig jottányit sem enged büntetőjogi elveiből.5 5 Igaz: az 1843-44. évi országgyűlésen az alsótábla lényegében elfogadta a deáki kódextervezet szövegét, de a főrendek, akik taktikából, újabb és újabb változtatást kívántak eszközölni rajta, végül is meghiúsították a tervezet elfogadását. Amit pedig Deák előre sejtett a háziadó dolgában, az valóban bekövetkezett az április 4-i közgyűlésen. A megyeházán a szabad ég alatt tartott gyűlésen a megvesztegetett, műveletlen kisnemesek több, mint másfélezres tömege „nem adózunk" felkiáltással leszavazta a reformot. A megyei reakció szálai, „úgy hiszik némely veszprém megyei papok" messzebbre vezettek. Ezek, a politika rejtett színfalai mögött megbújó erők, Deák személye ellen indítottak támadást, hogy távol tartsák őt az országgyűléstől, tudván, ha a reformot nem szavazza meg a közgyűlés, Deák nem vesz részt az országgyűlésen. A szavazásról hazatérő köznemesek Kehidán Deák kúriájába belőttek és a falut is fel akarták gyújtani, ebből emberhalál is lett. És, ha augusztus végén sikerült is a megyei ellenzéknek, a kemény kötésű Csányi László vezetésével — verekedések közepette, melynek során haláleset is történt, pénzzel-borral, eszemiszommal megvesztegetve a szavazókat — Deákot követté választatni, ő mégsem fogadta el tisztségét. Úgy érvelt, hogy a reform ellenfelei „nem a háziadó miatt léptek fel, hanem leginkább személyem elleni gyűlölségből... hogy engem az ország gyűléséről eltávolítsanak". Ezért „a személyt a közügytől" el akarta választani és megvárni, amíg kedvezőbb viszonyok alakulnak ki a küzdelem újraindításához.5 6 így történt, hogy Deák nem vett részt az 1843^4. évi diétán, de szelleme azért ott volt, mivel néhány tárgyban is ( a börtönügyben, a magyar nyelvhasználat dolgában, stb.) az ő elvei szerint készült el a megye utasítása, amit titkon hoztak el tőle elvbarátai. Ez a tevékenysége is összefüggött azzal a törekvéssel, hogy az ellenzék megbontott erőit újból összefogja, amit Deák alapvető fontosságúnak tartott. Közben az országos politika eseményei is zajlanak. Kossuth ugyanis, már 1844. január 2-án írásban kénytelen felmondani — június végére — Landerer Lajos kiadónak. E lépése mögött — Metternich személyéig nyúló — előre kitervelt politikai sakkjáték ármánya húzódik meg. A pesti nyomdász ugyanis a titkosrendőség bizalmi embere. Lapalapítási engedélyét eredetileg Bécs hozzájárulásával kapta meg, de azzal a feltétellel, hogy ha Kossuth hírlapi tevékenysége veszélyessé kezd válni a hatalom számára, találjon módot Kossuth eltávolítására. Ezt egy fondorlatos lépéssel érte el. Aláíratlanul hagyta Kossuthnak a lap szerkesztésével kapcsolatos „valamely rendkívüli költségszaporítás"-ról szóló szerződését. S mikor Kossuth kérdőre vonta őt, hogy „hol veszi az úr az orczátlanságot, hogy engem, mintegy nyomorú napszámost olcsóbb munkára szólítson fel", Landerer „lesütött fővel", csak ennyit felelt. „Kegyed viszont megfeledkezik, mikint azon szerződés, melyre hivatkozik általam nincs aláírva."5''
