Századok – 1993

Történeti irodalom - Lelkes György: Magyar helységnév-azonosító szótár (Ism.: Niederhauser Emil) I/I76

176 TÖRTÉNETI IRODALOM Az utolsó fejezet ebben a részben a Magyar Tudós Társaság tevékenységének első évtizedeit tekinti át. A szerző értékeli az itt végzett munkát, bár az nem túlzottan jelentős. Mivel elsősorban a humán tudományok képviselői vezették az intézményt, ezért csak mérsékelt eredményt értek el a matematika területén. A színvonalas matematikusok közül csak néhány tudott itt dolgozni, például Petzval Ottó, Tittel Pál. Ennek ellenére a magyar matematikai szakkifejezések gyűjteménye és az ideig-óráig létező szakfolyóiratok a szerző értékelése szerint is elősegítették a további fejlődést. A könyv utolsó része a matematikai kutatások kibővüléséről szól a 19. század második felében. A kiegyezés utáni gazdasági fejlődés maga után húzta a műszaki és a természettudományokat is. Ezt a szerző egy konkrét példán mutatja be az első fejezeteben. A hazai tudomány gyarapodását külső feltételek is segítették, az oktatás, a könyv- és tankönyvkiadás és természetesen a rendszeressé váló tudományos kapcsolat, ahogy ezt a második fejezetben olvashatjuk. A szerző fejezetenként foglalkozik Hunyadi Jenő, König Gyula, Vályi Gyula, Geócze Zoárd munkásságával, és a Bolyai-kultusz kialakulásával. Egy külön fejezetben kitekintést találhatunk a 20. század matematikai eredményeire, melyeknek előzményei a könyv által vizsgált korszakban voltak. A rész utolsó fejezete tömör életrajzokat tartalmaz, a könyvben említett minden matematikai szempontból jelentős szereplő itt megtalálható. Mivel ezek az adatok együtt találhatók a könyv végén, nem zavarják a korábbi fejezetek áttekinthetőségét. Érdekes könyvet kaphat kezébe az olvasó, amely bőven ilusztrálva mutatja meg egy elvont tudomány haazai történetét. Az anyag követése lényegében nem igényel a középiskolainál nagyobb ismereteket, a szakmai, matematizált részletek kihagyásával is megérthető a fejlődés vonala. Minden tudománytörténet iránt érdeklődő ember könyvespolcára ajánlott Szénássy Barna könyve. Urbán Gábor LELKES GYÖRGY MAGYAR HELYSÉGNÉV-AZONOSÍTÓ SZÓTÁR Bp. 1992. Balassi Kiadó, 628 1. Kitűnő és könnyen kezelhető szótárat szerkesztett Lelkes György. Már régóta baj van a helynevekkel, a régi magyar helynevekkel mai szomszéd országbeli formájával. Egyes országok vonatkozásában vannak ilyen összeállítások (jugoszláv, román, szlovák), az 1926-os helységnévtár is adott segédletet persze az 1945 utáni nevek ebből hiányoztak. Ezért is volt nagy szükség ilyen összefoglaló, a magyar helyneveket egy kötetben megadó segédkönyvre. Mint a kötet nagyon részletes — és németre is lefordított — bevezetője arról tájékoztat a könyv kiindulási alapja az 1913-as helységnévtár és az 1910-es népszámlálás. Horvát-Szlavónországból csak azokat a helységeket veszi fel, amelyeknek van magyar nevük (vagy magyar lakosságuk). De benne vannak a moldvai csángó helynevek, és általában a magyar formában is ismert külföldi helynevek Bécs, Konstantinápoly, Lipcse vagy Wittenberga). Figyelemmel van arra is, hogy időközben összevontak községeket nemcsak nálunk, ezt az eredeti névnél jelzi, s azt is, ha időközben megint szétváltak. A mai magyar helységek nemzetiségi elnevezéseit nem közli, mert azok nem hivatalosak. Az 1913. évi név mellett jelzi, hogy akkor melyik megye melyik járásába tartozott, utal a megfelelő térképre, közli a lakosság összlétszámát és nemzetiségi megoszlását, persze 1910-ben, azután egyéb (korábbi) magyar neveit, meg egyéb nyelvű neveit, végül a mai hivatalos nevet megjelölve, ma melyik országhoz tartozik. A külföldi helységneveknél persze a lélekszám és nemzetiségi megoszlás hiányzik. Nagy előnye ezen belül, hogy az azonos nevű helységneveket pontosan megkülönbözteti egymástól a megyei és járási hovatartozás szerint. A mintegy 400 lapnyi törzsanyag mellett ugyanolyan értékesek és fontosak a függelékben közölt anyagok. Van egy szöveges áttekintés az 1913-as közigazgatási beosztásról, ez felsorolja a megyék betűrendjében a járásokat és a rendezett tanácsú városokat. Horvát-Szlavónország beosztása természetesen külön van. Ezt követi 37 térképlap, amely egyenkint (a nagyságtól függően) 1-3 megyének a térképét ábrázolja, megadva a járási határokat és a járási székhelyeket (esetleg más fontos várost). A törzsanyag mindig ezeknek a térképeknek a számára utal. 4 térképlap ábrázolja Moldva megyéit amelyekben csángó falvak találhatók. Itt a megyeszékhelyek román nyelven szerepelnek, alatta zárójelben a magyar név, míg az előzőekben a magyar név alatt található meg a mai hivatalos elnevezés a szomszéd országok esetében. Ezt követi az 1910-es népszámlálás nemzetiségi adatsora (megyék és rendezett tanácsú városok szerint