Századok – 1993

Történeti irodalom - Schödl; Günter: Kroatische Nationalpolitik und „Jugoslavenstvo” (Ism.: Niederhauser Emil) I/I77

177 TÖRTÉNETI IRODALOM részletezve). Nagyon hasznos a rövid szöveges áttekintés Magyarország megyebeosztásáról 1920-38,1938-44, 1945-49 közt és 1950 után, ahol az 1990-től bekövetkezett változásokat is röviden jelzi. Ezután jön az idegen nyelvű helységnevek azonosító szótára, (az egész munka mintegy hatodrésze lapszám szerint, valójában annál is nagyobb hányada) a nyelvek betűrendjében, ahol megtalálható a magyar név) amely a törzsanyagban szerepel). A mai szomszéd országbeli nevek mind megvannak itt, de a történeti német nevek is, meg számos latin név, ezek többsége ma már ismeretlen. Külön van orosz és külön ukrán is. Végül két lapon felsorolja a felhasznált forrásokat és a szakirodalmat. Roppant munkaigényes munkáról van szó, roppant nagy anyagról (több mint 33 000 címszó!), és roppant korszerű. Erre csak annyit a mai országmegjelöléseknél már Horvátország, Szlovénia és Ukrajna szerepel, az egyéb jugoszláviai helynevek Jugoszlávia alatt. 1992 nyarán, amikor ez a könyv megjelent, ez volt a helyzet. A Cseh- és Szlovák Köztársaság még együtt szerepel, itt talán meg lehetett volna különböztetni a kettőt, bár a helynevek túlnyomó többsége nyilván szlovákiai. A történeti elnevezéseknél a szerző főképp az 1850-1912 közti elnevezéseket veszi számba, de sokszor korábbiakat is. Az időrendet persze pusztán a közlés sorrendje jelenti. Igaz, további nagy munkát jelentett volna ezeket évszámhoz kötni, (nyilván) az első előfordulás vagy a hivatalos elnevezés évéhez. Nyilván egy ilyen nagy munka sem lehet teljes. Pécsnél a német és latin elnevezés szerepel, de a délszláv Peíuj, a cseh PTMtikostolí vagy a szlovák Pät'kostolie már nem, Bécsnél nincs meg a francia neve (bár ez úgyis csak egy betűvel különbözik a megadott latintól), vagy Prágánál az angol-francia Pregue. Vagy Krakkó francia neve is hiányzik. Cseklésznél szerepel a mai Bernolákovo, de az 1920 utáni hivatalos Őeklís már nem, vagy Pozsonynál sem a szlovák PreSporok alak, amelyet 1920-ig használtak. Ennyi munka azért érdemeli meg ezeket a csekély kritikai megjegyzéseket, mert egy esetleges második kiadás esetén netán felhasználhatók lesznek. És különben sem érintik a munka lényegét (többnyire külföldi helynevekről esett szó). Még egyszer hangsúlyozzuk: kitűnő munkáról van szó. Nyilván történészek számára elsőrendűen fontos, de nyelvészek vagy egyéb társadalomtudósok számára sem érdektelen. És a mai közigazgatásban működők is bizonyára sokszor fogják használni. Azok közé a maradandó munkák közé tartozik, amelyeknek kisebb hibáit majd felemlegetik, de ezekre csak azért bukkannak rá, mert állandóan használják a kötetet. Ennél nagyobb dicséretet nehezen lehetne találni. Niederhauser Emil GÜNTER SC H ÖD L KROATISCHE NATIONALPOLITIK UND „JUGOSLAVENTSO" Studien zu nationaler Integration und regionaler Politik in Kroatien - Dalmatien am Beginn des 20. Jahrhundert. München, 1990, R. Oldenbourg, 37 I. (Südosteuropäische Arbeiten 89.) HORVÁT NEMZETI POLITIKA ÉS „JUGOSZLÁVIZMUS". Tanulmányok a nemzeti integrációról és regionális politikáról Horvátországban és Dalmáciában a 20. sz. elején. A szerző, aki már 1978-ban publikált egy nagyobb dolgozatot az Össznémet Szövetség magyarországi nemzetiségi politikájáról 1890-1914 közt ebben a munkában, mint az alcím is jelzi, résztanulmányokat közöl, mert a szintézis idejét még nem látja lejöttnek. Az 1980-as években írt munka előszava 1988-ból kelt, ez ma már természetesen fontos. Schödl nagy ausztriai levéltári anyagot használt, érdemben a dalmáciai fejlődés vonatkozásában, meg természetesen a kérdés délszláv szakirodalmát (bár ennek megállapításaival olykor vitatkozik), sőt magyar nyelvű irodalmat is. Meg korabeli sajtóanyagot. Egészében véve bámulatosan széles forrásanyaggal dolgozik, így az elsőrendűen tárgyalt 1903-7 közti korszakra igazi mélyfúrást végzett el. Az I. rész a 19. századi horvát nemzeti politika alaptendenciáit tárgyalja az illirizmustól kezdve. Ez persze eleve össz-délszláv ihletésű. Az 1860-as évektől Strossmayer és Raéki tevékenységében megmaradt ez az irányultság, de valójában ez már a horvát nemzeti integráció ideológiája. 1900 tájára már a horvátok és szerbek különállása megállapodottnak tekinthető. Schödl kimutatja azt is, milyen hátrányosan hatott a horvát nemzettéválásra a területi széttagozódottság (a horvát-szlavón királyság, Dalmácia, Isztria és Bosznia-Hercegovina horvát lakossága), ahol a nemzeti megújulás (ebben a vonatkozásban Miroslav