Századok – 1993

Történeti irodalom - Awarenforschungen (Ism.: Szentpéteri József) I/I51

156 TÖRTÉNETI IRODALOM részére, a bécsi-erdő és az Enns folyó közötti térségre vezet bennünket. 1905-ben - ránk maradt ásatási megfigyelések nélkül - 18 temetkezést tártak föl egy sieghartskircheni dombon. A leletanyagot Mitscha-Márcheim 1953-ban csak szórványként tudta közölni és a 8/9. századfordulótól a 10. század kezdetéig tartó időszakra keltezte. Az azóta eltelt négy évtized új ismeretei birtokában a szerző újraértékeli a temető időrendi besorolását (eszerint a 8. század közepétől, második felétől a 9. század első negyedéig használhatták); és nem karoling, hanem késő avar jellegűnek tartja a szegényes tárgyi hagyatékot. A tanulmány második részében hat prolebi sírból származó leletanyagot a karantán szlávok emlékeiként jellemez. Véleménye szerint 800 körül élt e népnek az az utolsó generációja, amelynek viseletén a helyi és nyugati eredetű formák mellett még avar elemek is megjelentek. A szerző a két lelőhely régészeti anyagát újrarajzoltatta és 11 képtáblán mellékelte. Szóké Béla Miklós (MTA Régészeti Intézete, Budapest) „Die Beziehungen zwichen dem oberen Donautal und Westungam in der ersten Hälfte des 9. Jahrhunderts (Frauentrachtzubehör und Schmuck)" [A Felső-Dunavölgy és Nyugat-Magyarország kapcsolatai a 9. század első felében (Női viselet és ékszerek)] c. munkája lényegében megegyezik az 1993. év során tudományos minősítésre benyújtott kandidátusi disszertációjával (841-968.1.). A szerző korábbi tanulmányaiban mintaszerű alapossággal elemezte az avar birodalom politikai hanyatlásának időszára általában jellemző régészeti leletanyagot (így pld. férfiak viselete, felszerelése, egyéb korszakjelző leletek), most a vizsgált időszak egészére inkább jellemző, hálásabb téma, az ékszerkészlet elemzésére került sor. Külön nyereség a szakma számára, hogy a szerző Vándor Lászlóval közösen folytatott ásatásáról, a Zalakomár-Lesvári dűlői lelőhelyről e helyen jelent meg az eddigi legrészletesebb beszámoló, mely sokrétű és igen gazdag leletanyagával méltó alapul szolgált az összefoglaló igényű tanulmánynak. A régészeti leletanyag analízise a különböző fülbevalótípusok kimerítő leírásával kezdődik, majd a nyakdíszek, karperecek, gyűrűk, fibulák és dísztűk következnek. A női munkaeszközök közül a csontból, bronzból, illetve vaslemezből készített tűtartókat, csontnyeles késeket és az orsógombokat mutatja be. Rendkívül hasznosak a 8/9. századfordulótól a 9. század végéig előforduló ékszerek fejlődési sorát és az egyes lelettípusok lelóhelyenkénti előfordulását ábrázoló mellékletek. A tanulmányt bőséges illusztráció (44 képtábla, 12 temetőtérkép és egy lelőhelyelterjedési térkép) kíséri. Elsősorban a korabeli halottbúcsúztatási szertartás mozzanatait jellemzi Tomka Péter (Xantus János Múzeum, Győr) „Awarische Bestattungssitten - Abriss der Forschungsgeschichte bis 1963" [Avar temetkezési szokások - Kutatástörténeti áttekintés 1963-ig] c. összefoglaló tanulmánya (969-1023.1.), ám ennél sokkal többet nyújt: számba veszi és kritikus tisztelettel értékeli az avar korszak mai művelését megalapozó tudós elődök munkásságát. A 6-9. századi anyagi kultúra hagyatékának nagyobbik részét jelenleg még kétségtelenül a temetkezésekből ismerjük. Magától értetődik, hogy a régészeti feltárások során a temető helyére, a sírok irányítására, a csontvázak helyzetére vagy a sírban talált tárgyakra vonatkozó megfigyelések már a kutatás kezdetétől nagy jelentőséggel bírnak. A vizsgálat tárgya ugyanaz maradt (az avar kori társadalom régészetileg érzékelhető emlékei), a rendelkezésre álló módszerek és eszközök azonban folyton változtak és természetesen a múltba néző személy egyénisége, felkészültsége és szemléletmódja is nagyban befolyásolta a kutatás eredményeit. Évszázadunk történeti sorsfordulóihoz (1914, 1945) igazodva összegzi három fejezetben azt az ismeretanyagot, amit kiváló kutatók egész nemzedékei halmoztak fel számunkra. Pulszky Ferenc, Lipp Vilmos, Sőtér Ágost, Wosinszky Mór, Nagy Géza, Éber László, Börzsönyi Arnold, Kada Elek, Hampel József, Kovács István, Jósa András, Rhé Gyula, Fehér Géza, Móra Ferenc, Fettich Nándor, Horváth Tibor, Csallány Dezső és László Gyula a legnagyobbak azoknak sorában, akiknek ásató tevékenysége és szellemi hozzájárulása elvezette tudományterületünket Kovrig Donának a kutatásban korszakhatárt jelentő alattyáni lelőhely feldolgozásáig. Az 1963-ban megjelent monográfia a temetkezési szokásokra vonatkozó régészeti adatok értelmezése és rendszerezése terén mind a mai napig a legtöbbet nyújtotta, s ezzel az interdiszciplináris régészeti kutatások kezdetét jelentette Magyarországon. A III. fejezet az embertani kutatásokkal foglalkozik. Margit Bemer - Herbert Kritscher - Johann Szilvássy (Naturhistorisches Museum, Anthropologische Abteilung, Bécs) „Die Skelette des awarischen Gräberfeldes von Münchendorf - mit eil. 'm Beitrag von Falko Daim" [A münchendorfi (Alsó-Ausztria) avar temető csontvázai. Falko Daim közreműködésével] írt közös feldolgozása (1027-1191. 1.) az 1901-ben, majd 1928-39 között feltárt, 55 sírós lelőhely sokoldalú embertani értékelését nyújtja. A rövid történeti bevezetés után a kötet szerkesztője a temető betelepítésének folyamatát vázolja a régészeti leletek alapján (az egyetlen és a többiektől kissé távolabb előkerült, a 7. század második negyedére keltezhető temetkezést leszámítva a döntő többség 8. századi lakosságra utal). A tárgyi hagyaték belső időrendjének figyelembe vételével megállapították, hogy az europid típust az idők folyamán mongolid váltotta fel e