Századok – 1993

Történeti irodalom - Awarenforschungen (Ism.: Szentpéteri József) I/I51

155 TÖRTÉNETI IRODALOM naja S tanica, Skibintsky, Zarajsk, Malaja Perescsepina, Martinovka - ez utóbbi leletanyag korszerű közlése a Studien zur Archäologie der Awaren 5. kötetében várható). A tanulmányt 3 ábra illusztrálja. Vida Tivadar (MTA Régészeti Intézete, Budapest) „Zu einigen handgefonnten frühawarischen Keramiktypen und ihre östlichen Beziehungen" [Egy kora avar kori kerámiacsoport és keleti kapcsolatai] c. tanulmánya (517-577.1.) az ELTE Régészeti Tanszékén 1986-ban készült szakdolgozatának függeléke volt. A régészettudomány jellegzetessége, hogy a neolitikum óta vizsgálatának tárgyát, a ránk maradt anyagi kultúra nem egy esetben döntő többségét a kerámialeletek alkotják. Ezek elemzése, tipológiája, időrendi keltezése sajátos eszköz és feladat a régészet művelői számára. Az avar kori agyagedények monografikus feldolgozására bár még nem vállalkozhatott a kutatás, de a tanulmány írója már több cikkében tett erre felé vezető lépést. Jelen munkájában egy jól körülhatárolható kerámiacsoport (a szabad kézzel formált bütykös, csücskös peremű, a négyszögletes szájú és a dudoros díszű edények) elterjedését tipológiáját, technológiáját és időrendjét vizsgálja. Az öt elteijedési térképpel és 23 rajzos-fotós táblával kísért elemzésében arra a következtetésre jut, hogy ezek az általában gyengén iszapolt agyagból készült fazekastermékek a Kárpát-medencében előzmény nélküliek. Eredetük - keleti analógiáik alapján - Közép-Ázsiában a Szir-Daija vidékén, Belső-Ázsiában a Tuvai-medencében és Dél-Szibériában a Jenyiszej középső folyásának vidékén, a Minuszinszki-medencében kereshető. Az avarság keleti származását alátámasztó érvek sora (mint pld. temetkezési szokások, lószerszámok, páncélok, szürke kerámia, kardok) ennek a tanulmánynak köszönhetően egy újabb, a fentiekben körvonalazott kerámiacsoport bizonyítékával bővült. Az „Avar-kutatások" második kötete „Az avar birodalom és a szlávok. Kulturális kapcsolatok, időrendi problémák" témakörével kezdődik. Az első tanulmány Kiss Gábor (Savaria Múzeum, Szombathely) „Zur Datierung der Urnengräber vom awarenzeitlichen Gräberfeld Keszthely-Stadt" [Az avar kori Keszthely-Városi temető urnasíijainak keltezéséhez] c. bravúros eszmefuttatása, melyben egy évszázados téveszmét foszlat szét aprólékos, nyomozásba illő eljárással (585-604.1.). Módszere igen egyszerű: viszszatér az eredeti információforrásokhoz; a múzeumi leltárkönyvek és a helyi újságok korabeli leírásait a mai tudásunkkal felvértezve próbálja meg értelmezni. A téveszme lényege: Lipp Vilmos 1879-1883 közötti ásatásai során 1150 temetkezés került feltárásra a keszthely-városi temetőben, melyek között 11 urnasír volt. Ezeket a szakirodalom - eddig - 9. századi, szláv etnikumhoz köthető hamvasztásos temetkezésekként tartotta számon. A téves keltezés és etnikai interpretáció okait részletesen bemutatva a következőket állapítja meg: a kérdéses urnasírok a sírmező északkeleti sarkában, a leggazdagabb avar temetkezések közelében 1879 novemberében, 1880 tavaszán és őszén általában humuszból vagy sárga homokrétegből kerültek elő; a 11 urna közül kettőt avar sírok fölött találtak (ebből - tévesen - szuperpozícióra következtetett a kutatás); múzeumba egyik edény sem jutott; leírásuk szerint bizonyára őskoriak voltak (a szombathelyi gyűjteményben a lelőhelyről őrzött analógiák alapján feltehetően a rézkori bádeni kultúra, illetve a bronzkori urnamezős kultúra emlékei lehettek). Jóllehet Keszthely távolabbi körzetében valóban kerültek elő napjainkig 9. századi umatemetkezések, a keszthely-városi temetőt a fentiek alapján törölni kell a hiteles szláv urnasíros lelőhelyek listájáról. Munkájához négy képtáblán sorakoztatta föl a bizonyítékokat. Nad'a Profantová (Archeologicky ústav ÍAV, Prága),Awarische Funde aus den Gebieten nördlich der awarischen Siedlungsgrenzen. Mit einem Beitrag von Jaroslav Frána und Antonín Mastalka" [Az avar települési határoktól északra levő vidékek avar leletei. Jaroslav Frána és Antonín Mastalka közreműködésével] írott összefoglalása (605-801. 1.) a cseh és szlovák történetírás alapproblémáinak egyikét, az avarok és a letelepült szlávság viszonyát taglalja elsősorban a 7-8. század során, majd a 9. század első felében. Az avar kaganátus északi határán túl, többségében a mai cseh- és morva vidéken, Szlovákia, Lengyelország és kisebbrészt Németország területén előkerült avar kulturális kapcsolatokat mutató tárgyi emlékek sorsát kutatja. A kora és közép avar, majd a késő avar kori öweretek, ékszerek, fegyverek, lószerszámveretek és egyéb tartozékok tételes elemzését kisebb csonttárgyak és a kerámialeletek bemutatása követi. A Cseh- és Morvaországból származó avar veretek fémvizsgálatának régészeti szempontú elemzése külön fejezetben kapott helyet (a vegyelemzés adatait a szerzőtársak, a Cseh Tudományos Akadémia Atomfizikai Intézetének munkatársai bizosították). A történeti értékelés után az egyes lelőhelyek bibliográfiáját is nyújtó katalógus záija az igen sok közöletlen adatot tartalmazó értékes tanulmányt. Mellékletként 12 ábra, 55 képtábla, 9 elteijedési térkép és 4 táblázat segíti az olvasó tájékozódását. Erik Száméit (Institut für Ur- und Frühgeschichte der Universität Wien) „Zur chronologischen Stellung des frühmittelalterlichen Gräberfeld von Sieghartskirchen, Niederöstenreich, und die Grabfunde aus Proleb, Steiermark" [A sieghartskircheni (Alsó-Ausztria) koraközépkori temető keltezéséről és a prolebi sírleletek (Stájerország)] c. tanulmánya (803-838.1.) a késő avar kori településterület legnyugatibb