Századok – 1993

Történeti irodalom - Awarenforschungen (Ism.: Szentpéteri József) I/I51

154 TÖRTÉNETI IRODALOM Megállapítása szerint a korabeli Irán vonzáskörében részben az egykorú Bizáncban és a sztyeppén használatos övdíszekkel azonos, részben pedig azoktól eltéró típusú veretek fordultak elő. Az azonosság főleg az előállítási módban (öntés, préselés, granuláció) és a szíjra való rögzítésben (nitszög vagy szalagfül) nyilvánul meg. A különbségek zöme a veretek formájában (téglalap alak, ívelt oldal; ,.halfarkas" végződésű vagy áttört díszű kisszíjvég), díszítésében (bordás vagy árkos tagolás, pontkör, szokatlan elrendezésű granuláció, ember- és állatfejábrázolás, szív- és levélalakú áttörés) és főleg az övek szerkezetében (a kisszíjvégek rendkívül magas számában) figyelhetők meg. Az öntött ezüst veretek egy része az ún. martinovkai típusú övdíszek csoportjához sorolható. A Kara és az Arax közti sztyepp közepén levő Üő Tepe lelőhely szokatlanul gazdag férfi temetkezése egy kurgán feltárásánál került elő a Szovjet Tudományos Akadémia 1957-60 közötti azerbajdzsáni expedíciója során. Az arany sírmellékletek (I. Justinus bizánci császár 522-527-es uralkodási periódusából származó - ékszerként viselt, de alig kopott - solidus, P-függesztőfüles szablya, martinovkai típusú veretes öv, nyak- és karperecek, médaillon, veretes lábbeli), a temetkezési rítus, az embertani elemzés, valamint a 6-7. századi kaukázusi Albánia történetének és a korabeli jelentősebb sírleletek alapján megállapítható társadalmi rétegződés jellemzése nyomán arra a következtetésre jut, hogy itt egy Paytakaranban (az oiszág második legfontosabb városában) élt kaukázusi albán előkelőt temettek el a 6. század közepe táján. A következő fejezet az ún. martinovkai típusú öweretek kutatástörténetét, terminológiáját, időrendjét és elterjedési körét tárgyalja - külön elemezve e tárgytípusnak a kárpát-medencei legkorábbi avar emlékanyaghoz fűződő kapcsolatait Összefoglalásában a „Kelet vagy Róma" kérdésfelvetés haszontalanságát bizonyítja a minden korban érvényesülő kulturális kölcsönhatások jóvoltából, hiszen az anyagi kultúra földrajzi régiókhoz és elsősorban befogadó közeghez kötődik, s nem pedig mesterséges határokhoz, egymástól elszigetelt politikai alakzatokhoz. Gazdag mellékletekkel illusztrált tanulmányához (60 táblán fényképek, rajzok, lelőhely- és leletelterjedési térképek, az egyes lelettípusokat időrendi bontásban bemutató szeriációs táblázatok) három függelék csatlakozik: a martinovkai típusú öweretek katalógusa, a 6. századi transzkaukázusi szasszanida és bizánci pénzek listája és a szövegben említett iráni, bizánci és kaukázusi albán uralkodók felsorolása. Ekaterina V. Goldina (Udmurtische Universität, Izsevszk) „Gürtelteile mit Pflanzenornamenten aus dem Kamagebiet" [Növénymotívumos öweretek a Káma-vidékről] с. áttekintésében (497-507. 1.) olyan témakört elemez, amely a késő avar kori Kárpát-medence griffes-indás kultúrája szempontjából is különös érdeklődésre tarthat számot. Növényi ábrázolásos leletek több helyen is megfigyelhetők Keleten, így Közép-Ázsiában, a Kaukázusban, a Krímben és egy jól körülhatárolható csoportban jelentkeznek a Felső-Káma-vidékén (Lomovatovói kultúra), a Káma egyik mellékfolyójához tartozó Szilva-medencében (Nevolinói kultúra), illetve a Vjatka baloldali mellékfolyójának, a Csepca jobbpartján (Polomi kultúra). A vizsgált terület tíz lelőhelyén eddig 104 darab növényi mintás öntött bronz övdísz (nagyszíjvég, veret és csat) került elő. Jellemző rájuk, hogy csak az egyik oldaluk díszített (a hátlapjuk sima - ellentétben pld. a késő avar kori példányokkal). Típusaik alapján hat csoportba sorolta őket a szerző (1: girlandcsomó ábrázolásos; 2: szőlőindás és palmettás; 3: szólőlevél-virág-furtös; 4: szemüvegfonna-mintás; 5: inda- és kördíszes; 6: általában növényi motívumra emlékeztető veretek). Stíluskritikai elemzése szerint az első csoport a Pontus-vidéki bizánci leletanyaggal rokonítható; a második-harmadikhoz tartozók közép-ázsiai összefüggéseket mutatnak; a negyedik csoport döntő többségében áttört nagyszíjvégeivel és az ötödik típus egyetlen csatjával a késő avar kori hagyatékhoz hasonlít, míg a hatodik típushoz nem található pillanatnyilag analógia. E Káma-vidéki növénymotívumos veretek a 7. század végétől a 8. század végéig, némely esetben a 9. századra keltezhetók. Figyelemre méltó, hogy e zárt csoport emlékei között eddig még nem találtak griffábrázolásos övdíszt. A tanulmányt lelóhelyelteijedési térkép és négy képtábla záija. Dafydd Kidd (Departement of Medieval and Later Antiquities of British Museum, London) „The Valestinon (Thessaly) Hoard - A Footnote" [Megjegyzés a valestínoni (Thesszalia) kincshez] с. dolgozatában (509-515.1.) egy ugró oroszlánt ábrázoló öntött bronz leletet mutat be, melyet 1989-ben vásárolt a British Múzeum. Analógiái szerint a 6-7. századra keltezhető, funkciója pajzsveret vagy nyeregkápadísz lehetett. A londoni Sotheby-aukción szerepelt még két hozzá hasonló állatábrázolásos példány, amelyet azonban nem vettek meg. Valószínűleg egy 1924-ben Görögországban talált nagyobb kincs darabjai lehetnek, melyek régiségkereskedők kezén kerültek Franciaországba. 1925-ben publikálta őket Charles Vignier - ezután eltűntek a kutatás látóköréből. A valestínoni kincs lelőkörülményeiről csak annyi ismeretes, hogy bányászás közben találták valahol Thesszáliában a Kara-Dagh vagy Mavro-Vouni hegységekben Lárisza és Vólosz között. A kincs közlésekor készült fénykép tanúsága szerint még több, azóta valószínűleg magángyűjteménybe került tárgy tartozott a leletegyütteshez, különösen érdekes közülük egy állatfigurákkal díszített „votív kéz". Az eredetiségükről zajló vita ismertetése után a korabeli, hasonló szereppel bíró állatábrázolásos öntött, lemezes illetve préselt vereteket veszi számba (Fonlak, Biskupija, Stabio, Pregrad-