Századok – 1993

Történeti irodalom - Awarenforschungen (Ism.: Szentpéteri József) I/I51

153 TÖRTÉNETI IRODALOM kölkedi temetőket, illetve a két pénzlelet belső időrendjének ábrázolása) és egy típustábla segíti az elterjedési térképek értelmezését. A „Bizánci tárgyak avar leletegyüttesekben és a Keszthely-kultúra" témakör nyitó tanulmányát Garam Éva (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) írta „Die Münzdatierten Gräber der Awarenzeit" [Az avarkor pénzzel keltezett sírjai] címmel (135-250.1.). A szerző szerencsés kézzel nyúlt e témához, hiszen az avarság régészeti hagyatékát éppen százhúsz éve meghatározó kutatásunk alapvető problémáját érinti. A korabeli leletanyag keltezését nagymértékben elősegítik a bizánci érmek. Ezek száma a kárpát-medencei avar korszakból több mint százra tehető, ám sírból csak 25 származott Közülük 15 lelőhelyről 16 nyomdafényes bizánci solidusos sírt foglalt katalógusába. Ezeknek a rendkívül fontos információkat hordozó leletegyütteseknek csupán egyharmada volt eddig a nemzetközi kutatás számára elérhető helyen és korszerű módon publikálva (Kunágota, Szentendre 1-3. sír, Szegvár-Sápoldal 1. sír, Ozora-Tótipuszta, Kiskőrös-Pohibuj-Mackó dűlő 53. sír), a többiek közlése (Békéscsaba-Reptér, Nyíregyháza-Kertgazdaság 3. sír, Jutás 116. sír, Deszk-G 30. sír, Kiszombor-O 2. sír, Hajdúdorog 1. sír, LovéenaeVSzeghegy, Sínpetru German/Németszentpéter, Szeged-Makkoserdő 24. sír, Szeged-Fehértó-B 82. sír) az egész népvándorláskor-kutatás számára nyereséget jelent. A vizsgált temetkezések tárgyi emlékeit az ékszerek, övdíszek, fegyverek, lószerszámok és edények jellegzetes csoportjai szerint elemezte. A 78 képtáblán bemutatott leletanyag csaknem a teljes kora avar kori tárgyi hagyatékot magában foglalja. A könnyebb áttekinthetőség céljából a bizánci császárok uralkodása szerint megszerkesztett lelettípus-táblázatot is mellékelt a szerző. Nem szabad elhallgatnunk azonban, hogy még az érmet tartalmazó sírok esetében is szembe kell néznünk bizonyos nehézségekkel: jó példa erre éppen a legkorábban, 1857-ben előkerült legkorábbi, 545 és 565 között vert bizánci érmes avar vezéri temetkezés keltezése körül zajló vita. A Justinianus könnyű solidusát magában foglaló kunágotai leletegyüttest az itt bemutatottnál majdnem egy évszázaddal későbbre datálja stíluskritikai érvekkel alátámasztott tanulmányában Kiss Attila (Zur Zeitstellung des „münzdatierten" awarischen Fürstengrabes von Kunágota. A kunágotai éremmel „keltezett" avarkori fejedelmi sír időrendjéhez. JPMÉ 36 (1991) 67-84, Pécs, 1992); megjegyzésével - miszerint a sírban talált érmek csak a legtágabb post quem értelemben keltezik az adott leletegyüttest - teljes mértékben egyetérthetünk. Müller Róbert (Balatoni Múzeum, Keszthely) „Neue archäologische Funde der Keszthely-Kultur" [A Keszthely-kultúra új régészeti leletei] címmel foglalta össze a későantik hagyományait egészen az avar korszak végéig megőrző népességnek az utóbbi időben előkerült tárgyi emlékeit (251-307. 1.). Rövid kutatástörténeti bevezetését 18 Keszthely-kultúrás lelőhely leírása követi, mellyel Kiss Gábor „Funde der Awarenzeit aus Ungarn in Wiener Museen I. Funde aus der Umgebung von Keszthely" с. összefoglalását (ArchA 68 (1984) 161-201.) egészítette ki. Az eddig ismert temetkezéseken kívül kétségtelenül hozzájuk kapcsolható néhány Keszthely környékén lokalizált településnyom is. Részletesen bemutatja a keszthelyfenékpusztai későrómai erőd déli falánál 1970-71-ben feltárt temető 120 sírja közül Keszthely-kultúrás népességnek meghatározható 6-7. századi temetkezéseket (11 sír). Sági Károly 1961-ben Lesencetomaj -Piroskereszt lelőhelyen 53 hasonló korú sírt tárt fel, melynek leletanyaga most került közlésre. Összefoglalásában az avar fennhatóság alá került romanizált keresztény népesség sorsát tekinti át egészen a 9. századig. A tanulmányt 23 képtábla és öt lelőhely-elterjedési, illetve temetőtérkép illusztrálja. Az elemzés során említett feltárásokról azóta megjelent előzetes jelentések: S. Perémi Ágota, A lesencetomaj-piroskereszti Keszthely-kultúrás temető. MFMÉ 1984/85-2, Szeged 1991, 155-169; Költő László, A kéthelymelegoldali Keszthely-kultúrás temető. Uott, 171-186. A problémakör legfrissebb áttekintése: Kiss Gábor, Adatok a Keszthely-kultúra kutatástörténetéhez. JAME XXX-XXXII (1987-1989) Nyíregyháza 1992, 245-252. „Az avar birodalom és a Kelet. Szasszanida és bizánci hatások a Kaukázus-vidék anyagi kultúrájában" c. fejezet bevezető tanulmánya Bálint Csanád (MTA Régészeti Intézete, Budapest) „Kontakte zwischen Iran, Byzanz und der Steppe. Das Grab von Ü£ Tepe (Sowj. Azerbajdian) und der beschlagveizierte Gürtel im 6. und 7. Jahrhundert" [Kölcsönhatások Irán, Bizánc és a sztyepp között. Az Ü6 Tepe-i sír (Szovj. Azerbajdzsán) és a 6-7. századi veretes öv] c. munkája (309-496.1.), amely némi kiegészítéssel az 1992-ben megvédett akadémiai doktori értekezésével egyezik. A szerző a koraközépkori sztyepp nemzetközileg elismert kutatója (legutóbb e témakörben megjelent monográfiája: Die Archäologie der Steppe. Wien-Köln, 1989), jelen dolgozatában egy azerbajdzsáni temetkezés gazdag leletanyaga kapcsán ad nagyívű áttekintést a 6-7. századi Transzkaukázus régészeti-történeti kérdéseiről és Iránnak a téma szempontjából érintett anyagi kultúrájáról. Külön fejezetet szentel a késó szasszanida kori Irán „kis tárgyaival" foglalkozó régészet legbecsesebb emlékének, a veretes-kisszíjas öv származása és elterjedése kérdésének. A világ legkülönbözőbb gyűjteményeiben őrzött publikált és még közöletlen öweret-együtteseket elemez, melyek többsége a Kaszpi-tenger déli partjainál elterülő Dailaman hegyvidéki tartományból származik.