Századok – 1993
Történeti irodalom - Awarenforschungen (Ism.: Szentpéteri József) I/I51
152 TÖRTÉNETI IRODALOM гб1 - a termelési folyamatok tényleges helyzetéről, a tulajdonról, a jog- és hatalmi viszonyokról nem tájékoztatnak. A szerző az egyes Duna-menti (avar, bolgár és szláv) életmodellek ismertetéséhez a bizánci gazdasághoz való kapcsolódásuk szerint közelít. Az avar kaganátus hatalmának alapjául pld. a 626-os konstantinápolyi ostromig oly nagy mértékben beáramló bizánci „ajándék", a legalább 6 millió solidus értékű „évpénz" szolgált Az arany, ezüst, szövetek, luxuscikkek és fegyverek feltehetően árucikként is megjelentek az avarság vezető körében. Maurikios Stratégikonját idézve elemzi a lóállomány szerepét, majd annak hiányát az avar hadsereg egyik legnagyobb problémájaként értékeli. Még a Kárpát-medencében letelepedett avar nép nagyállattartása is kifejezetten hiánygazdálkodás volt, amely a társadalom tagjainak egyszerű megélhetését is alig biztosította. A nagyméretű sírmezők azonban már a 8. században egy viszonylag egységes, békés paraszti kultúráról és vegyes gazdálkodásról tanúskodnak. Bár az avarság vezető rétege művészetének domináns sztyeppei motívumait (griffek, állatküzdelmi jelenetek) és középázsiai eredetű rang- és méltóságneveit ismerjük, a társadalom többségét kitevő parasztság helyzetéről, tulajdonviszonyairól, szabadságáról, illetve szolgaságáról alig tudunk valamit. Ez idő alatt Kelet-Európában északtól az Adriáig, az Elbától az Égei-tengerig szláv népek telepedtek le. Életmodelljük sikere, napjainkig való fennmaradásuk a szerző véleménye szerint az alkalmazkodó képességüknek köszönhető. Bridget В. Phillips (Department of History at the University of Florida) „Circus Factions and Barbarian Dress in Sixth Century Constantinople" [Cirkuszi pártok és barbár viselet a 6. századi Konstantinápolyban] c. utolsó munkáját - a szerző 1988 márciusában bekövetkezett tragikus halála után -Walter Pohl rendezte sajtó alá (25-32.1.). A bizantinológiai kutatás korábban nem fordított kellő figyelmet arra, hogy a korabeli forrás szerint (Procopius Anecdota, VII) a hunokra és perzsákra emlékeztető ruházattal és hajviselettel ki- és feltűnő „kékek" milyen megfontolásból választották e mélyebb értelmet tükröző külsőségeket. A tanulmány első fejezete a kékek és zöldek cirkuszi pártjait mutatja be. A konstantinápolyi hippodrom amellett hogy szórakoztató központ volt, a bizánci főváros lakosságának politikai találkozóinak színtere. A két párt képviselői nemcsak a különböző versenyzők szurkolóiként álltak szemben egymással, hanem mint politikai szervezetek is. A nyilvános szertartásokon való császári képviselet és ezek ellentmondásainak bemutatása után a pártok viseletének többértelműségére tér ki a szerző. A kék párt militánsabb tagjainak a barbár hun-perzsa divatot követő, bátorságot és különcséget kifejező ruházata illetve hajviselete a császári hatalommal és talán a kereszténységgel való szembenállást jelképezhette. E magatartásmód engedélyezése a császár részéről a társadalmi feszültségek levezetésére szolgáló biztonsági szelepként is értelmezhető. Egy adott közösségre jellemző viselet ilyen szempontú vizsgálata kísérlet az írásos források történeti összefüggéseikben való elemzésére. A régészettel foglalkozó II. fejezet alkotja természetszerűen az ,Avar-kutatások" súlypontját. Első témaköre a germán hagyományokat, germán népességeket érinti. A jelenleg folyó hazai ásatások egyik legizgalmasabb lelőhelyének (Kölked-Feketekapu, Baranya megye) feltárója, Kiss Attila (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) „Germanen im awarcnzeitlichen Karpatenbecken" [Germánok az avar kori Kárpátmedencében] c. összegzésében (35-134.1.) a kutatást régóta megosztó kérdéseket boncol. Alapvetően azt, vajon túlélték-e a kárpát-medencei germánok az avar megszállást ? Kivonultak-e 568 húsvétján Pannoniából a langobardok, teljesen elpusztultak vagy esetleg megfigyelhetők az egykori asszimiláció régészeti nyomai Gepidia területén, netalán széttelepítették a legyőzött lakosságot ? A szerző a történeti bevezető után az írott források tükrében vizsgálja az avar kori (567-822 ?) germán továbbélés kérdését. A történeti és régészeti források visszfénye az ún. etnikumokhoz köthető archeológia problémakörét és az avar kori germán emlékek meghatározásának elméleti kérdéseit világítja meg - kutatástörténeti áttekintésben. A régészeti vizsgálódások adják meg végül is az avar kori gepida továbbélés észlelésének lehetőségét: az elemzés elsősorban a temetők tárgyi hagyatékán nyugszik (57 lelőhely 15 tárgytípusa alapján elsődleges források: spathák, pajzsdudorok, kétélű tokos nyílcsúcsok, kifliformájú fülbevalók, csontfésűk, ovális övcsatok, ollók, vonókések, bepecsételt kerámia, négyszögletes vas öweretek; másodlagos források: csat háromszög alakú verettel, az avarokétól elütő bronz szíjvégek, vas szíjvégek, rekeszes vas, illetve bronz öweretek, négyszögletes áttört bronz öweretek). A sírleletek összefoglalásánál kitér a II. germán állatstílus avar kori megjelenésének körülményeire. A szerző másfél évtizedes, gepidákkal is kapcsolatos telepásatásai hozzájárulnak a germán háztípusok meghatározásához. Az 1831-ben talált - egyes feltételezések szerint több mint 5000 darabot tartalmazó - örtosváraljai (Firtosch/Firtosu) soliduslelet és a kisselyki (Kleinschelken/Seica Mica) depo bemutatása zárja az avar kori gepida továbbélés kérdéskörének taglalását. A még megoldatlan kérdéskörhöz 38 elterjedési térképet készített a vonatkozó lelőhelylistákkal együtt; a meroving vonókések válogatott listája és az erdélyi gepida kincsleletek térképe egészíti ki a mellékleteket. Függelékként négy táblázat (tárgytípusok számszerűsített összefoglalása lelőhelyenként, a kerámiapecsétek fajtái időrendben, az egyes lelettípusok gepida és avar kori jelentkezése - kiemelve a
