Századok – 1993
Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3
10 SÁNDOR PÁL került a Deák kiharcolta elv a földesúri joghatóságra vonatkozó törvény egyik paragrafusába.3 2 Deák nem kergetett vágyálmokat, nem hevült a liberális eszmék totális kiharcolásáért a politikailag egyre kedvezőtlenebbé vált történeti helyzetben. Szándékait és cselekvőerejét — a jövő szemmeltartása mellett — mindig a történelem órájának perceihez igazította. Elvben elment a reformok teljes érvényű győzelméig. A gyakorlatban azonban, csak azt tette meg, amit a lehetőségek és a szükségletek mindenkori mérlegelése útján megtehetett. A nagyobb reformokért küzdve a kisebb csatanyerések előnyeit is képes volt értékelni, mert miként az országgyűlés befejeztével követi jelentésében mondta: „minden előlépés... valóságos haladás."3 3 De a beszámolójához azt is hozzáfűzte, hogy „sok van még hátra" a rendi előítéletek megostromolt, de be nem vett várának lerombolásáig. Ezt a küzdelmet állhatatosan tovább kell folytatni és számolni kell az időleges kudarcokkal. Mert a sikert — mondja — „egy ütésre" nem lehet kivívni. Ebben a beszámolójában határozza meg politikai stratégiájának alapelvét: a frontális támadás helyett a feudális szisztémát ékverések által fellazító politikai harci módszert. Hiszen — hangsúlyozza — „aki... a hibák és előítéletek egész tömegét egy csomóba fogva egyszerre akaija kiirtani, sok egyes érdekeket, melyek különállva nem sok gátat vethetnének, összesít maga ellen, s rendszerének a sikert áldozza fel." 34 Ebben a jellemző gondolatmenetében fejeződik ki a pályakezdő Deák ars politikája. De azt is ki kell emelnünk, hogy Deák a szólásszabadság egyik élharcosa is volt. Ez különösen akkor tűnt ki, midőn az osztrák abszolutizmus sorozatos csapásokat mért a magyar reformmozgalomra. Amikor ugyanis Ausztria és Oroszország megkötötte a már jelzett münchengrätzi egyezményt, amelyhez októberben Poroszország is csatlakozott, a kormányzat elérkezettnek látta az időt a reformmozgalom visszaszorítására. A szerződés ugyanis biztosította a feleket, hogy a „beavatk tzás elve" alapján egymást támogatni fogják minden újító mozgalommal szemben s akár a fegyveres „segítségül hívás" eszközét is igénybe veszik.35 Az abszolutizmus poltika akciójának első látványos következménye: még 1834 augusztus végén visszaveti a legfontosabb reformjavaslatokat, majd vád alá helyezi és perbe fogja Wesselényi Miklóst, a főrendi ellenzék kimagasló tagját, hűtlenség és felségsértés címén. Azzal az indokkal, hogy Szatmár megye közgyűlésén, 1834 decemberében a jobbágyok örökváltsága ügyében a kormányzatot vádoló beszédet tartott, egyúttal törvénytelennek minősíti azt, hogy kősajtón kinyomtatta az országgyűlési naplót Erdélyben.3 6 Ezt követte az országgyűlési ifjak katonai karhatalommal történt elfogatása3 7 1836 májusában, majd Kossuth Lajos bebörtönzése egy évvel később, május 4-éről 5-ére virradóan.3 8 ó is a szólásszabadság elleni merénylet áldozata lett, mert eltiltván a Törvényhatósági Tudósítások kiadásától, azt a megyék támogatásával mégis folytatta. Ezekben a válságos esztendőkben Deákra súlyos felelősség hárult. Szívós küzdelemmel azon fáradozik, hogy a Wesselényi személye ellen indított önkényuralmi akciót általános elvi kérdésként a „szólás szabadságán" esett sérelemként kezelje az ellenzék. Ezért kimutatja, hogy a magyar közjogban a király személye és a kormány nem jelenti ugyanazt, hogy a kettő különválasztandó egymástól. Mert Wesselényi
