Századok – 1993
Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3
DEÁK FERENC A TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉG 11 nevezetes beszédében nem az uralkodó személyét, hanem a kormányt bírálta. S a jog a bírálatra „a szabadság legelső és nélkülözhetetlen feltétele" a megyei közgyűléseknek. „Csak a szabad szólás oltalma alatt felelhetünk meg hivattatásunknak": a személyes és közvetlen részvétel gyakorlásának mind a közigazgatásban, mind pedig a törvényhozásban. Ezért Deák országos akciót indít a szólásszabadság elvének védelméért.39 Felszólítja a megyék követeit, szerezzenek érvényt a korlátlan szólásszabadság elvének a megyegyűléseken. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden egyes nemes embernek jogában van — a közös uralkodó személyét kivéve — a kormányzat rendelkezéseit nemcsak részletes vizsgálat tárgyává tenni, de meg is szólni és bírálni, anélkül, hogy ezért bárkit is a legcsekélyebb felelősségre vonás terhelné. Deáknak az volt a véleménye, hogy a megye nemességének nemcsak közvetlen befolyása van a törvényhozásban, a követeknek adott utasítások kidolgozása által, de mivel nem térhetnek el a kapott utasításoktól, maga a megyei nemesség a tulajdonképpeni törvényhozó. Ilyen minőségben fel van jogosítva a megyegyűléseken, ahol a követutasításokat megadja, a kormányzat rendelkezéseit és cselekedeteit megvizsgálni. Amennyiben valamilyen káros intézkedést tapasztal az országra nézve, ezt a véleményét minden további nélkül kinyilváníthatja.4 0 Ez az érvelés a megyei nemesség pozitív állásfoglalásának célját szolgálta, hogy a megyék határozata az alsótábla többségét a szólásszabadság ügyének támogatására ösztönözze a Wesselényi ellen indított eljárás ügyében. Úgy tűnik: Deáknak ez az akciója sikerrel fog járni. A kormányzat azonban kezdettől fogva el volt szánva e nagy jelentőségű akció megbuktatására. A főrendi tábla tizenhatszor küldte vissza a deáki indítványt az alsótábiához. Az indítvány végül is elbukott s ebben jónéhány megyei követ pálfordulása is szerepet játszott.41 1839. február 1-én pedig kiadták Wesselényi ellen a három évi börtönbüntetésről szóló ítéletet, hogy végleg kivonják őt a politikai életből. Egyébként Ferstl Lipót udvari tanácsos, a pozsonyi országgyűlések ügyeivel foglalkozó rendőrség főelnöke — egykori katonatiszt —, már 1834. szeptember 19-én kelt levelében felettébb jellemző megoldást javasolt Metternichnek. Azt írta, hogy a legjobb lenne Wesselényit az őrültek házába, vagy más külön őrző helyre elzárni, hogy a kitűnő szervezőt, a politikai klubokban nagy népszerűségnek örvendő férfiút „kikapcsolják" a politikából.4 2 A kormányzat végül is a felségsértés címén történt vád alá helyezés módszeréhez folyamodott. Ebben a politikailag válságos helyzetben Deák nem marad tétlen: közbenjár az udvarnál Wesselényi szabadon bocsátása, csakúgy, mint Kossuth börtönbüntetésének elengedése érdekében. 1839. február 4-én Deák Bécsbe érkezik, hogy bizalmas tárgyalásokat folytasson több udvari tisztviselővel. Midőn Metternich kancellái' egy nappal utóbb erről értesült, sürgősen felszólítja Sedlnitzky József rendőrminisztert, aki 1817-től egyúttal a főcenzori hivatal vezetője is volt, hogy feltűnés nélkül figyeltesse embereivel. Ezek naprakész és részletes jelentésekben számolnak be Deák minden lépéséről. Ezeket a titkosrendőri jelentéseket a miniszter továbbítja a kancellárnak.4 3 Deák tudta, hogy figyelik. Az ilyen helyzetek felismerésében régóta jártas volt. Azon kevesek egyike volt, akit a legrafináltabban kitervelt módon sem lehetett valaminő politikai titok kibeszélésére bírni. Nevezetes bécsi küldetése alkalmával is könnyen felmérte a helyzetet. Kivált, amikor éles szemmel, de alig titkolt gúnyos mosollyal észrevehette, hogy — kényes helyzete miatt — egyes bécsi ismerősei feszélyezve érzik magukat
