Századok – 1993

Figyelő - Tomka Béla: A bank–ipar kapcsolat Németországban 1850 és 1913 között. Viták és súlypontok az irodalomban I/I27

FIGYELŐ Tomka Béla A BANK - IPAR KAPCSOLAT NÉMETORSZÁGBAN 1850 ÉS 1913 KÖZÖTT. VITÁK ÉS SÚLYPONTOK AZ IRODALOMBAN Ь Különös jelentőséget kölcsönöz a bank-ipar kapcsolat vizsgálatának a „hosszú 19. század" második felének Németországában, hogy a német gazdaság e korszakban végbement látványos fejlődésében a történetírás — miként a kortársak is — hagyományosan igen nagy szerepet tulajdonít a bankszektor hozzájárulásának.1

Ez a vélemény mindamellett korántsem kizárólagosan elfogadott, miként egy másik tradíció, az ipari tőke feletti bankuralom feltételezése sem. Az utóbbi problémának ráadásul máig megmaradt bizonyos aktuálpolitikai vetülete, hiszen a „bankuralom" kimutatása gyakran egyet jelent a bankok állami korlátozásának, szélsőséges esetben államosításának követelésével. A pénztőke élősködőként, nem termelőként való megközelítése máig jelen van a közép-európai politikai kultúrában, amit jelez, hogy a „bankszupremácia" meg-megújulóan aktuális vitatémává válik még a világháború utáni NSZK-ban is, s a polémiához a történelem is érveket szolgáltat. A téma iránti érdeklődésünket az is indokolja, hogy — a németországiakhoz hasonlóan — a korszak hazai nagybankjai is a vegyes bankok körébe sorolhatók. Ez egyben azt is jelenti, hogy a német eset vizsgálata több érdekes kérdést vet fel a magyar gazdaságtörténetírás számára is, melyek közül a legfontosabbak bizonyára a hazai banktörténet eddig alig kutatott fejezetére, a bankoknak az iparfejlesztés terén, s a növekedés támogatásában betöltött szerepére vonatkoznak. Az úgynevezett Universalbankensystem — vagyis a vegyes bankok rendszerének — kialakulása a korszak németországi bankfejlődésének legfeltűnőbb, s az irodalom által is nyomatékosan hangsúlyozott vonása.2 Vegyes bankoknak — a legáltalánosabb értelemben — azokat a pénzintézeteket nevezzük, amelyek a kereskedelmi banki tevékenységet, vagyis a rövidlejáratú hitelezést kombinálják a beruházási bankok üzletével, a hosszúlejáratú befektetéssel. A modern banküzemtan definíciója szerint: ,Az Universalbank olyan bank, (...) amely üzleteinek gyakorlása közben nem ismer korlátozást sem mennyiségi, sem helyi/lokális, sem ügyfélcsoportokra vonatkozó, sem ágazati, sem minőségi tekintet-