Századok – 1993

Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89

118 KÖVÉR GYÖRGY diadalmaskodott. A december 3-án lezárult vita végeztével két valóban nyitott kérdés maradt: a 80 milliós adósság és az állami nyereségrészesedés ügye.11

9 Mivel az ONB szabadalma 1877 végével lejárt és az új privilégium elfogadásához szükséges törvények szentesítése ezúttal már a vámkérdés miatt késett, nem maradt más hátra, mint a régi meghosszabbítása. Erre egyébként háromszor is sor került: először a dec. 29-i közgyűlésen március, majd a márc. 22-in május, végül a máj. 28-in június végéig prolongálták a Bankot. A közben, jan. 28-án tartott rendes közgyűlés a részvényesek kezdeményezésére még egyszer megpróbálta az ONB vezetését a törvényhozás befejezése előtt további ellenállásra sarkallni. 4 kérdésben javasoltak kitartást a Bank álláspontja mellett: az alkormányzók választásában, hogy kizárólag a főtanács felhatalmazásával lehessen kormányváltókat leszámítolni, a cenzúra-bizottság vezető tisztviselőjének vétójoga tekintetében és az állami nyereségrészesedés ügyében. Hiába próbálták a bécsi haute finance neves képviselői lebeszélni a részvényeseket a definitív (és a vezetés kezeit megkötő) határozatról, az akció nem járt eredménnyel.120 A kiegyezési tárgyalások januári „fekete báránya" azonban már valójában nem a bankkérdés, hanem a vámtarifa volt. A változatosság kedvéért ezúttal az Auersperg kormány emiatt nyújtotta be (kétszer is) lemondását január végén. Kemény sajtópolémia zajlott és ismét a közös külügyminiszter volt kénytelen közvetíteni a civakodó felek között. Sőt, bizonyos értelemben itt már a bankkérdés rántotta ki a tárgyalások megfenekleni látszó szekerét a kátyúból: február 9-én az osztrák képviselőház név szerinti szavazással 131 : 74 arányban elfogadta a 80 milliós bankadósság fedezésére vonatkozó előterjesztést.12

1 Közben 1878 elején a magyar parlamentben is dúltak a csaták a kiegyezési törvények körül. Azt a javaslatot, miszerint a kérdést az osztrák kormányválság lezártáig vegyék le a napirendről csak 19 fős szótöbbséggel vetette el a képviselőház. Újabb befolyásos képviselők szakadtak le a Szabadelvű Pártról, ezúttal az ún. pártonkívüli disszidensek, míg végül Széli Kálmán PM febr. 4-i nagyhatású beszédére is tekintettel „1878 február 19-én a ház 36 szónyi többséggel elfogadta a kormány javaslatát".12

2 A ciszlajtán felsőház által még február végén kiküldött bizottság lehetett az utolsó szalmaszál, amibe még az ONB kapaszkodhatott. A bizottság előadója máj. 10-én az az Alois Moser volt, aki nemrég még (1857-1869) a Bank kormánybiztosa volt, s akit hamarosan az elhunyt Pipitz helyett az O-MB kormányzójává választanak majd. A bizottsági javaslat még egyszer számba vette a bankalapszabályokban fellelhető egységmozzanatokat (egy társaság, egyedüli székhelye Bécs, egy közgyűlés, egy kormányzó, egy főtanács, mint végrehajtó szerv, egységes számlaellenőrzés, egy főtitkár, mint az üzletágak összfelelőse). Felsorolta a dualizmus elemeit is: két fóintézet, kormányzóra javaslattételi, alkormányzókra kinevezési jog, felügyelőbiztosok és döntőbíróságok felállítása, a főtanács összetétele, a bankjegynyomás módja, Bécs és Budapest egyenlővé tétele a készfizetésben, mindkét törvényhozás egyenlő befolyása a statutumok megváltoztatásában, fiókok állításában és megszüntetésében, a nyereségrészesedés osztott módja. Konkrét javaslatokkal segítették a végső megegyezést: az alkormányzóválasztásnál a három jelölt közül a PM csak egyet javasoljon kineve-