Századok – 1993
Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89
BANKKÉRDÉS A KIEGYEZÉS UTÁN 117 Az ONB igazgatósága (márc 15-16) majd igazgatósága és választmánya együttes ülésben (márc. 19, 21, 22) megpróbálta a végsőkig védeni eredeti álláspontját, de azért óvakodott kenyértörésre vinni a dolgot. Ismét a választmány igyekezett az igazgatóság által adott engedményeket érvényteleníteni. Az Österreichisch-Ungarische Bankgesellschaft név helyett ismét a Bank von Österreich-Ungarn formát indítványozták.114 A Bank helyzetét az is nehezítette, hogy amikor április 8-án Bécsben, az osztrák és a magyar pénzügyminisztériumi képviselőkkel tartott konferencián előterjesztette módosító javaslatait a március 2-án kézhez kapott változathoz, a két PM-el ezúttal egységesen találta magát szemben. Nem maradt más hátra, mint az április 12, 16, 26-i igazgatósági és választmányi üléseken további részengedményeket tenni, miközben a fő vitakérdésekben igyekeztek hangoztatni álláspontjukat. Aztán még a nyári szünet megkezdése előtt április végén a két miniszterelnök egyidejűleg a képviselőház elé terjesztette a banktörvény szövegét (más kiegyezési törvényjavaslatokkal együtt). A bizottságok kiküldésével a tárgyalások menete a normál parlamenti útra terelődött. A nyár folyamán az ONB pozíciója javulni látszott azáltal, hogy augusztus 2-i igazgatósági ülésén eleget tett a közös PM felkérésének a hadicélokra felveendő, értékpapír fedezetű, függő adósság kreálásánál való közreműködésre.11 5 A magyar képviselőházban az Osztrák-Magyar banktársulat létesítése és szabadalma általános tárgyalása Wahrmann bizottsági többségi álláspontjának előterjesztésével 1877. okt. 27-én vette kezdetét. A kiegyezési kérdések összekapcsoltságát hangoztatva megállapította: „... kormányunk a tárgyalások kezdetén — igen helyesen — nem indulhatott ki a közös bank eszméjéből s ez a tárgyalások alapját nem képezte, hanem a kormány oda csak lépésről lépésre szoríttatott..." Szerinte sem lehetetlen, „de célszerűség szempontjából nem tanácsos ma önálló, független jegybankot felállítani". Talán legvilágosabban mondotta ki azt a felismerést, hogy a budapesti főintézet hatáskörébe öszpontosított üzemvezetési döntések fontosabbak a gyakorlatban az ország számára, mint a főtanácsi helyek.116 Az általános vita részletes ismertetésétől eltekinthetünk, hiszen a tartalmi érvek semmivel sem lettek mélyebbek, mint a bankankét idején voltak, legfeljebb azóta a pártviszonyok rendeződtek át. A vitában egyébként Tisza a „porhintés" vádjára egyenesen azt válaszolta, hogy „a most tárgyalás alatt levő javaslat, mely előkészítési időt enged az önálló bank felállíthatására, csak az általunk kimondott eszmének az idő és a körülmények igényeihez való alkalmazása".11 7 Széli Kálmán pedig, felismerve a hitelügyben a cégrégiség fontosságát, a központi szerv hatáskörének adott formulája mellett azzal érvelt, hogy „a vezetés egyöntetűségének, folytonosságának biztosítása... igényli, hogy ezen főtanács joga és hatásköre olyan legyen, mely a közös organizmust minden körülmények között funkcióképessé tegye..." (kiemelés - К Gy. )118 A nov. 8-i szavazáson végül 210 igen mellett 109 nem sorakozott, míg 125 fő távol tartotta magát a voksolástól. Ezek után a részletes vitát már nov. 12-re sikerül lezárni. Amikor az osztrák bizottság előterjesztette jelentését november 13-án a Reichsratban, láthatóan igyekezett figyelembe venni az ONB javaslatait. Ekkor alakult ki az „Österreichisch-ungarische Bank" elnevezés, de a bizottsági többségi állásfoglalás hitet tett a legfontosabb viatapontban az alkormányzók választása mellett. A részletes parlamenti vita után végül 144 : 119 arányban az uralkodói kinevezés álláspontja
