Századok – 1993
Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89
BANKKÉRDÉS A KIEGYEZÉS UTÁN 115 hozza a legfőbb döntéseket: megállapítja a kamatlábat, a fiókok dotációját stb. 14 tagjából 4 magyar állampolgár. Választja a bécsi és budapesti igazgatóság tagjait, saját tagjai közül az ezek élén álló, megfelelő állampolgárságú alkormányzókat és kinevezi a cenzorokat (Art. 25-26). Érthető tehát, hogy Tisza az előző évi tárgyalásokhoz és megállapodásokhoz viszonyítva az ONB tervezet „kiindulópontját és alapelveit illető diametrális ellentmondásra" igyekezett felhívni az uralkodó figyelmét. Hogy ők nem az ONB privilégiumának módosítását akarták, hanem új bankintézeteket, ha lehet, elsősorban a Bank részvényesei segítségével. Nem osztrák-magyar bankot, hanem osztrák-magyar banktársulatot, amely Bécsben és Budapesten két teljesen egyenlő bank-intézetet állít. Az ONB tervezetben szereplő főtanács, mint központi szerv hatásköre csaknem mindenre kiterjed, az igazgatóságok teljesen alárendelt helyzetben vannak, az ún. budapesti főintézet semmmi más, mint egy bankfiliálé. De a pénzintézet és az államkormányzat közti viszony sincs tekintetbe véve, az erre vonatkozó megállapítások „a kormányzatoktól minden befolyást megvonnak, amelyekkel azoknak az állam érdekében bírniok kellene". (Tisza liberális felfogásának korlátai itt különösen jól kitapinthatók.) Ezen az alapon nem lehet tárgyalni - írta. Nem maradt más hátra, mint Őfelségét — a mai kedvezőtlen körülmények között is — az önálló magyar jegybank már mostani engedélyezésére kérni. Tisza, aki Lucámhoz hasonlóan túldramatizálta az ellentéteket, ugyanúgy nem vette tekintetbe az előadói tervezetben tett engedményeket, mint vitapartnere noyemberi jelentése. Valójában már a bankdualizálás két változata csatázott egymással és nem az ONB az elképzelt MNB-vel. Mindenesetre a januárban Budapesten és Bécsben folytatott tárgyalásokra immár az ONB képviselőit is meghívták, még ha ez önmagában nem is hozta meg a kívánt eredményt.10 7 Tisza helyzetét az is nehezítette, hogy a magát „parlamenti pártokon kívül állónak" deklaráló Kossuth is hallatta hangját, a ceglédi választókhoz írott levelében.10 8 Kossuth írásában egyszerre szólalt meg a volt pénzügyminiszter és a politikai agitátor. A kiindulópontban Horn Edére hivatkozott, miszerint .Ausztria és Magyarország két külön gazdasági egészet képez". A megoldásra nézve viszont Lónyayt idézte: vagyis, hogy „állítson fel Magyarország magának önálló jegybankot, vagy inkább jegybankokat". Az örökös viszály forrását abban látta, hogy „a két gazdaság egész hitelszükségleteit ugyanazon egy bank útján" akarják ellátni. Szerinte ebben már benne van „az a fatális kényszerűség, hogy amit az egyik fél kap, az a másik fél szükségleteinek fedezésétől vonatik el". Egy kalap alatt bírálta az ONB Bécs-centrikus hitelpolitikáját és „Tisza úr tervét", amelyben szerinte a „központi orgánum" határozná el „a kamatlábat, a lombardírozandó értékpapírokat, a reájuk adandó kölcsön mérvét, az üzlet kitágítását és megszorítását, az üzletágak közötti arányt, a jegytartalék szaporítását vagy kevesítését, szóval mindazt, a mi normatív, a mi lényeges". Mivel az ONB javaslat szövegét nem ismerhette, nem kétséges, hogy politikai kiindulópontjához ragaszkodva félreinterpretálta az októberi tervezet lényegét. Nem kívánt és nem tudott dualizmusban gondolkodni. Innen nézve nem meglepő, hogy következtetése is illuzórikus volt:„Ha azon álló magyar jegybank vagy bankok tömérdek áldásai közül csak azt az egyet tekintem is, hogy a kamatlábat leszállítaná s az uzsorát lefegyverezné, lehetetlen a haza elleni véteknek nem tartanom, ha a viszály
