Századok – 1993

Tanulmányok - Sándor Pál: Deák Ferenc a történelmi személyiség I/3

DEÁK FERENC A TÖRTÉNELMI SZEMÉLYISÉG 7 orvoslását a feudális abszolutisztikus rendszert konzerválni igyekvő kormánypolitikával szemben. Ehhez a belpolitikai helyzet is érlelődik. A korszakváltó harmincas évekre esik ugyanis a régi s idősebb nemesi nemzedéknek a fiatalabb és a francia felvilágosodás eszmei öröksége, az angol gazdasági liberalizmus, az alkotmányos állami berendezkedés, az egyéni szabadság és tulajdon ideái iránt fogékony útkeresőkkel való felváltása.19 A korszellem változása Zalában is tetten érhető. Egyik jellegzetes politikai epizódja a régit megszemélyesítő Antal és az új eszmék iránt lelkesedő Ferenc politikai szerepcseréje. Antal pályafordulata 1831 és 33 között megy végbe. 1831. június 20-áig még megyéje alispánja, de ezután megválik tisztségétől. S bár az újonnan megnyíló, első igazi reformországgyúlésre — az 1825-27-it és az 1830. évit követően — harmadszor is megválasztják követté, ez csak rövid életű szerep s mintegy politikai pályafutásának végét jelenti. Már 1833 február vége felé — alig két hónappal az országgyűlés megnyitását követően — elérkezettnek látja az időt, hogy végleg visszavonuljon az ország politikai porondjáról. Idegenül érzi magát a jobbágytelki haszonvétel eladhatását, az önkéntes örökváltság, az úriszék működésének reformját, a protestánsok vallásegyenlőségét, a cenzúra béklyói alól mentesítendő sajtószabadságot, a jobbágy személyi és vagyoni biztonságát hirdető új nemzedék különböző színárnyalatú és nagyságrendű képviselői körében. A jobbágykérdés megoldását sürgetőket — közéjük sorolva öccsét is — „hóbortosoknak", a vallásegyenlőséget támogató katolikus reformereket pedig a protestánsok „ágenseinek" nevezi.2

0

De ugyanakkor méltósággal és bölcs előrelátással öccsét, Ferencet kívánja maga helyett követnek választatni. Ekkor mondja híressé vált szólamát régi követtársainak: „küldök én nektek egy fiatal embert, kinek kisujjában több ész és tudomány van, mint egész bennem, öregebb bátyjában."2

1

Az idősebb követek ezt a kijelentést kétkedve fogadták, de hamarosan meggyőződtek Antal szavainak igazságáról. A kérdés hosszú sora várt vitatásra a pozsonyi diétán. Az Ausztriától korlátozott, sőt egyenesen elnyomott magyar kereskedés, illetve az ezzel összefüggő s az országra előnytelen vámpolitika ügye. A protestánsok vallásszabadságának elnyerése, a magyar nyelvhasználat dolga, az, hogy a törvények, továbbá az alsó- és a felsőtábla egymásközti üzenetváltásai s a királyi leiratok is magyar nyelvűek legyenek. Erdély s az azzal határos néhány elszakított megye egyesítése az anyaországgal. Az adóügyi munkálatok s a földesúr, valamint a jobbágy viszonyát érintő kérdések egész sora, hogy csak a legfontosabbakra utaljunk.22

Mindegyik összefüggött a nemzeti és a polgári törekvésekkel. Közülük talán a feudális társadalomszerkezetet lazító s lassan lebontó, az úgynevezett úrbéri viszonyok korszerűsítésére irányuló reformok hosszú sora volt az egyik legfontosabb kérdéskör. Hiszen az állami és a földesúri adókat fizető, a maga kezdetleges eszközeivel és technikájával ingyen — robotban — dolgozó jobbágynép, ki földjének tulajdonosa nem lehetett s személyi és vagyoni biztonsága is földesurától függött, nem volt érdekelve a több és főleg a jobb termelésben. Ezért volt a reformerek jelszava: szabadság és tulajdon! Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy kapjon a föld népe — az ország 9 millió lakosa — lehetőséget különböző — munka termény pénzbeli — földesúri járadékainak önkéntes pénzbeli megváltására, hogy legalább saját földjének (telkének) szabad tulajdonosa legyen, sőt esetleg, ha erre módja van, más nemesi földeket is megvásárolhasson. A feudális Magyaror-