Századok – 1993

Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89

114 KÖVÉR GYÖRGY Az osztrák miniszterek visszakozó nyilatkozatait nemcsak a kormánypárti politikai nyomás kényszerítette ki, hanem az is, hogy az ONB igazgatósági ülése nov. 23-án, majd igazgatósági és választmányi együttes ülése nov. 27-én Lucám fótitkár részletes jelentése alapján elutasította a kormányok közös tervezetét.10

1

Élesebb vita csak azon bontakozott ki, hogy vajon nem kellene-e a nyomaték kedvéért rendkívüli közgyűlésnek kimondania a határozatot. Lucám nov. 11-i keltezésű, könyvméretű bírálata elsősorban azt fejtette ki, hogy a tervezet nem más, mint az „állami dualizmus átvitele a Monarchia jegyügyeire annak minden következményeivel". Kevesellte a banktársulat központi szervének biztosított hatáskört és azt állította, hogy a két bankintézet „lényegében önálló jegybankként egyenlő jogokkal egymás mellett áll". A központi szerv paritásos összetétele nem felel meg „a birodalom két fele közötti gazdasági viszonyoknak", a jegyszükséglet 70:30 %-os megosztása pedig sérti a ciszlajtán országok „gazdasági érdekeit".10

2 Az a helyzet állt tehát elő, hogy a tervezet szövegében lévő kompromisszumot sem az ONB, sem az Alkotmánypárt nem méltányolta. Az osztrák oldalon (egyébként a történetírásban is) a magyar álláspont győzelméről beszéltek, nem véve figyelembe az önálló magyar jegybank és a kartellbank elgondolásából tett engedményeket. Ehhez persze Tisza is hozzájárult nyilatkozataival.10

3 Tisza az osztrák visszakozás után — szintén benyújtva, az uralkodó által el nem fogadott lemondását — dec. 17-i bizalmas fölterjesztésében azzal érvelt, hogy a kiegyezési tárgyalások kezdetétől fogva a magyar kormány nem ismerte el a közös érdekű ügyek és a bankkérdés jogi összekapcsoltságát, de a politikai célszerűség szempontját követve belement ezek együttes megoldásába. Ha a bankkérdésben tett megállapodás nem valósulhat meg, akkor nincs miért hozzájárulni a magyar kormánynak a vám- és kereskedelmi szövetségben Magyarország számára hátrányos egyezséghez sem. Szerinte a bankkérdésben a két lehetséges út egyike a májusi megállapodások betartása, a másik viszont az önálló magyar bank örvény előkészítésére vonatkozó felhatalmazás. Kívánatosnak a második megoldás >ól származó nehézségek parlamentáris elkerülését vélte.104 Mivel láthatólag Tisza ekkor már a jegybank dualizálását mind az ország gazdasági , mind az összmonarchia érdekei szerint valónak látta, akkor került igazán nehéz helyzetbe amikor 1877 január elején kézhez kapta azt az ONB által készített tervezetet, amely Lucám tolla alól valamikor 1876 december közepén került ki.105 Tisza erről szóló jan. 9-i fölterjesztéséből jól kivehetők a két koncepció közötti lényeges eltérések.10

6

Ez azonban nem sokat változtat azon a tényen, hogy a további tárgyalások alapja végül az ONB fogalmazványa lett. Az ONB előadói tervezete valóban egy másfajta dualizálási koncepciót tartalmazott, amit már a német cégnév választás is kifejezett: „Bank von Österreich-Ungarn". A bécsi székhelyű bank „üzletágai gyakorlására (a jelzáloghitel és záloglevélüzlet kivételével) Bécsben és Budapesten fóintézeteket állít". A Bank jogosult „mellékintézeteket" (filiálékat) alakítani az Osztrák-Magyar Monarchia területén (Art. 2). A részvényesek jogait a közgyűlés gyakorolja, amely nemcsak a mérleget vizsgálja meg, megválasztja a Főtanács tagjait, határoz az alapszabályok megváltoztatásáról és a részvénytőke csökkentéséről, vagy emeléséről (Art. 21). A főtanács a jelenlegi igazgatóság és választmány helyébe lép, mint az üzletvezetés legfőbb szerve. Meg-