Századok – 1993
Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89
BANKKÉRDÉS A KIEGYEZÉS UTÁN 113 Ugyancsak erőteljes felzúdulást váltottak ki a májusi pontozatok a ciszlajtán birodalomfél sajtójában és magában az ottani kormánypártban is. Június 24-25-én a Haladóklub által szervezett alsó-ausztriai alkotmánypárti konferencia Bécsújhelyi épp a bankkérdés miatt utasította el a májusi kormánymegállapodásokat.9 5 Még nagyobb lett a felzúdulás az 1876. szeptember 23-i újabb közös minisztertanácsi határozat után, amely a törvényjavaslatok részletes kidolgozásának befejezéséről és a két törvényhozásnak történő egyidejű benyújtásáról intézkedett.9 6 Közben 1876. okt. 23-i kelettel a két PM közös jegyzék kíséretében elküldte az ONB kormányzójához a létesítendő „privilegizált Osztrák-Magyar Banktársulat" alap- és működési szabályzatának tervezetét, amely — a májusi 5. pont stipulációinak megfelelően — a jegybank dualizálásának szellemében született.9 7 A társulat székhelye Bécs, amely „két egyenjogú bankintézetet helyez üzembe" Bécsben és Budapesten (2.§). A kibocsátott bankjegyek egyik oldala német, másik magyar feliratú (ll.§), 70 %-ukkal a bécsi, 30 %-ukkal a budapesti bankintézet rendelkezik, s „az érckészlet megfelelő részét" már „a készfizetések megkezdéséig is" Pesten őrzik. Mindkét intézetet „egymással együttműködő igazgatóságok irányítják" (31-32.§). A tíz-tíz főnyi igazgatóságokat a Monarchia megfelelő részéből származó részvényesek választják az uralkodó jóváhagyása mellett, az igazgatóságok élén a megfelelő PM javaslatára az uralkodó által kinevezett egy-egy alkormányzó áll (33.§). A társulat központi szerve a két PM javaslatára az uralkodó által kinevezett Kormányzó vezette „választmány", amely a két alkormányzón kívül 8 tagból tevődik össze, akikből 3-3 a két igazgatóság soraiból az igazgatóság által „designálódik", l-l a részvényesek közül a két PM által „neveztetik ki". A választmány hatáskörébe sorolta a tervezet a részvényekkel és osztalékkal, a bankjegyekkel és azok fedezetével kapcsolatos intézkedéseket, valamint a két igazgatóság egyetértésével hozandó olyan döntéseket, mint a kamatláb megállapítása, az értékpapír- és a váltóüzlet menetének szabályozása (42-44.§). A részvényesek közgyűlésének jogai korlátozottak voltak: a számadások ellenőrzése, a revizorok választása és a szabadalom megújítása (59.§). Nem kell tovább részleteznünk a benyújtott statutumot, hogy érthető legyen az általa kiváltott osztrák felháborodás. Az ONB igazgatósága okt. 26-án (az 1870-es példa nyomán) bizottságot küldött ki a tervezet tanulmányozására, hogy a januári közgyűlés számára a „modus procedendi"-t kidolgozzák.98 A tervezeteket nov. 21-ig sikerült a sajtó elől eltitkolni. Ekkor azonban a bankkérdésben mind erőteljesebben méltatlankodó Alkotmánypárt követelésére a kormány tájékoztatta a képviselőházat a kiegyezési tárgyalások állásáról. Majd nov. 22-én, 27-én és dec. 3-án tartott konferenciákon az Alkotmánypárt elutasította az okt. 23-i bankdualizálási tervezetet. Ezek után az Auersperg kormány benyújtotta ugyan lemondását, de az uralkodó azt nem fogadta el. Nem marad más hátra, mint belátni az előzetes bankmegállapodás tarthatatlanságát.99 A magyar képviselőházban eközben — épp Wahrmann Mór interpellációjára adott válaszában — Tisza dec. 1-én jelentette ki , hogy a „magyar kormány első feladatának fogja tekinteni kétségbevonhatatlan bizonyítékot szerezni aziránt, hogy áll-e a bankügyben az osztrák kormány is úgy, mint a magyar kormány a május 11-én... kifejtett elvek alapján... s a szerint fogja megállapítani további eljárását".100
