Századok – 1993
Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89
BANKKÉRDÉS A KIEGYEZÉS UTÁN 109 árulásával vádolták meg. Neuwirth egyenesen „bankfattyúnak" nevezte az intézetet, amely szerinte „pénzügyi emancipáció" eszköze az ONB-vel szembeni küzdelemben. Tisza Kálmán interpellációjában viszont annak a véleményének adott hangot, hogy „ezen bankot, ha a legjobb alakban jöhet is létre, a magyar jegybank helyetteséül nem tekinti".7 5 Neuwirth és Tisza csakis a Deák-párti kormányzat elítélésében érthetett egyet, egyébként egymás nézeteinek engesztelhetetlen ellenfelei voltak a bankkérdésben. Bár a Magyar Leszámítoló és Kereskedelmi Bank létesítéséről szóló törvényt június 27-én az uralkodó is szentesítette, a paragrafusok valóságba való átültetésére nem kerülhetett sor. Hiába nyilatkozta a miniszterelnök, hogy „a konzorcium szavát nem vonta vissza," hozzá kellett tennie: „jelen körülmények között a konzorcium annak felállítására alig kényszeríthető, egy-két hét alatt tehát a bank nem fog megalakulni".7 6 Az 1873-as válság nemcsak az önálló magyar jegybank rosszul időzített tervét sodorta el, hanem megerősítette az ONB helyzetét is, a végső hitelező szerep betöltésével. Mint az 1873 január-februári tárgyalások jegyzőkönyvéből is látható volt a jegybanki kiegyezés keresztülvitelének a kulisszák mögött, már igazából csak két közbülső megoldása került szóba. Nem csoda hát, hogy a krach sokkjának és az államcsőd veszélyének elmúltával újra ezekhez az álláspontokhoz lehetett visszakanyarodni. Bár az érintkezés a két PM között a valutaügyben közben sem szünetelt, a bankkérdéssel kapcsolatos tárgyalások újraindítása Széli Kálmán pénzügyminiszterségéhez kötődött. Kinevezése után néhány hónappal, már 1875 júliusában osztrák kollegájához küldött átiratában a valuta- és bankkérdéssel kapcsolatban felelevenítette a kartellbank tervét. A kartellbanktól az Osztrák-Magyar Bankig A hetvenes évek közepére lényegesen megváltoztak a politikai forgószínpad díszletei. Több, mint egy év telt el azóta, hogy Ferenc József Tisza — akkor még eredménytelen — audienciáján kijelentette, hogy a bankkérdést „sohasem tartotta politikai kérdésnek",...„csupán nemzeti gazdászati szempontokat tartva irányadóul;s ha kell, külön nemzeti bankot állíttat fel".7 7 De azon is túllépett a politikai idő, hogy Tisza Kálmán az 1875. évi költségvetés vitájában — még mérsékelt ellenzéki politikusként — hitet tett az önálló magyar bank alapítása mellett.7 8 Megtörtént azóta a Deák-párt és a Balközép fúziója és megalakult a Szabadelvű Párt. S bár Tisza még csak belügyminiszterként, de belépett a kabinetbe. Az új körülmények között Széli kartellbank javaslata nyilvánvaló kompromisszumot tükrözött. Folytonosságkeresést a múlttal, hiszen az 1872 őszi közös minisztertanács határozataira hivatkozott. Önálló magyar bankot kívánt teremteni, de „a legközelebb álló" ONB részvényesei által. Egyszerre próbált megfelelni „a magyar korona államjogi helyzetének" és a „gazdasági viszonyoknak".7 9 Eszerint a 90 milliós alaptőkét 100 millióra kellene kiegészíteni, amiből 30 milliót „különítenének el" a MNB részére. Az alapszabályok és az állam-bank viszonyt szabályzó megállapodások — különösen a jegykibocsátásra és a fedezetre nézve — egyeztetve lennének és a
