Századok – 1993
Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89
BANKKÉRDÉS A KIEGYEZÉS UTÁN 107 A dotáció felemelése után kerülhetett sor a tárgyaló bizottságok delegálására. Kerkapoly okt. 27-i levelében immár a két kormányzat egyeztetett álláspontja tudatában ismételte meg a magyar követeléseket. Ezekról az ONB okt. 31-i igazgatósági ülésén született az első állásfoglalás. Ekkor fokozott előítélettel közelítettek a magyar igényekhez. „Magyarország mindig azzal kezdi, hogy valamit kíván, aztán valamit kilátásba helyez, ezt azonban nem úgy gondolja, ahogy előzőleg ígérte." A dotáció kérdésében a kvóta szerinti megosztással elvi okokból nem értettek egyet. „Egy pénzügypolitikai formulát a hitelre alkalmazni teljesen megengedhetetlen és a Bank Magyarországnak csak ugyanabban a mértékben engedélyezhet hitelt, ahogy az osztrák fiókoknál szokás: az üzleti viszonyok, a Bank vagyonának biztonsága és a rendelkezésre álló eszközök függvényében. (kiemelés - K. Gy. ) A minisztertanácsi megbeszélések eredményét hivatalosan De Pretis PM közölte a Bankkal nov. 5-i jegyzékében. Ebben remélte, hogy a kért feltétel nem fogja a tárgyalások megkezdésének akadályát jelenteni. Ennek megfelelően az 1872. nov. 7-i igazgatósági ülés elhatározta, hogy egyelőre csak 3 milliónyi dotációemelést biztosít „a további emelések a tárgyalások folyamán lesznek kilátásba helyezendők".7 0 A vitakérdés a továbbiakban már csak az volt, hogy a 3 milliót azonnal folyóvá tegyék, vagy nem az lesz-e a folytatás, hogy a konferencián azután a magyarok a kicsikart emelés birtokában más hangon fognak tárgyalni. Az azonnali folyósítás mellett rendkívüli igazgatótanács döntött 7 : 4-es szavazattöbbséggel.7 1 Végül az osztrák PM javaslatára mégis belementek a 4,5 milliós emelésbe is. A minisztertanácsi jegyzőkönyv „tollhibája" folytán (a bécsi fóintézetnek nem lévén dotációja) az osztrák és magyar fiókok közötti arány helyreállítása a dotációban nem jelentette a magyar kormány igényeinek kvóta szerinti kielégítését. Azzal, hogy az ONB 4, 5 millióval emelte a magyar fiókok dotációját, sikerült megosztania a két kormányzatot. Ezzel az osztrák PM megelégedett, míg magyar kollegája szomorúan vette tudomásul a „nem a kívánt mértékű" emelést. Mindenesetre a bizottsági tárgyalások elől elhárult a formális akadály. A két pénzügyminisztérium közötti bizottsági tárgyalásokra 1873. január 18 és február 23 között került Bécsben sor, összesen 15 alkalommal ülésezett a 2-2 tagú küldöttség osztálytanácsosi szinten. A megbeszélésekről a feldolgozásokban többnyire annyi szerepel, hogy azok „már február közepén eredmény nélkül félbemaradtak, állítólag azért, mert nem tudtak megegyezni abban, hogy a forgalomban levő pénz értékegysége, amelynek megőrzését a közös minisztertnács mint legfőbb célt jelölte meg, csak közös bankkal bitosítható-e vagy pedig két jegybankkal is fenntartható. Az osztrák megbízottak az előbbi, a magyarok az utóbbi elvet vallották".7 2 A bizottsági jegyzőkönyv ismeretében azonban ezeknek a félbemaradt tárgyalásoknak jóval nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk. Főként azért, mert először formálódtak végiggondolt állásponttá azok az elképzelések mindkét pénzügyi kormányzat képviselőinél, amelyek a hetvenes évek második felében a bankkérdés rendezésekor a meghatározó alternatívát megtestesítették. A magyar álláspont lényege ugyanis nem egyszerűen a két bank, hanem a (július 2-i pénzügyminiszteri jegyzékben már felvetett, majd a közös minisztertanácsban már fejtegetett) kartellbank eszméje volt. Egy és ugyanazon részvénytársaság egyetértésben hozott alapszabályokkal két külön bankot, egyet Bécsben, egyet Pesten, mindkettőt külön alaptőkével, külön
