Századok – 1993

Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89

BANKKÉRDÉS A KIEGYEZÉS UTÁN 101 B.) A határozottan ellenzők táborába sorolhatjuk a legnagyobb fontosságú budapesti kamarát, amely szerint „csak akkor lehetséges, ha a birodalom mindkét felében" megtörténik a valutahelyreállítás. „Lehetséges, de nem kívánatos" kategóriával minősít a zágrábi kamara, „a már létező rossznak hatványozásaként" tekintené a fiumei, „általában lehetségesnek", viszont „nemcsak nem kívánatosként, de veszélyesként" jellemzi a valutahelyreállítás nélküli jegybankállítást az OMGE. A legélesebben kétségtelenül az osztrák Credit Anstalt nyilatkozik ellene, amikor mint „megengedhetetlen, az ország érdekeinek ellentmondó" lépést aposztrofálja. C.) A kétkedők táborába a soproni, pozsonyi és temesvári kamara tartozott, az utóbbi az „alig lehetséges" kitétel mögé rejtve hitetlenségét Nyilván nem lehetett véletlen, hogy a kelet-magyarországi és erdélyi fiókok székvárosai szinte egyöntetűen kívánták a magyar jegybankot, mint ahogy az sem, hogy az ipari érdekképviselet is emellett tört lándzsát. Ami viszont a szóbeli meghallgatásokat illette, ott még inkább polarizálódtak a vélemények. Itt immár önállóan fejtette ki álláspontját Horn Ede, de magánemberként eredményesen mutatkozott be a bizottság előtt Wilhelm Lucám, az ONB főtitkára, valamint az ONB alkormányzójának, Wodianer Mórnak Albert nevű, pesti illetőségű testvéröccse ugyanúgy, ahogy a közös pénzügyminisztérium magyarországi államtitkára Weninger Vince is, hogy csak a szélső pólusokat említsem. A személyes meghallgatás során, amely az illető kívánsága szerint, hol németül, hol magyarul folyt, egyes intézmények jelöltjei csak elismételték cégük hivatalos álláspontját, amelynek megfogalmazásában nyilván kulcsszerepük volt. (pl. Lukács Antal a Magyar Földhitelintézet igazgatója, Kochmeister Frigyes a pesti kamara elnöke, vagy Galgóczy Károly a kolozsvári kamara delegáltja).49 Ekkorra az önálló magyar jegybankot feltétel nélkül igénylők tábora igencsak összeszűkült, bár a dolog elméleti lehetőségét senki sem vonta kétségbe. Nagy jelentőségű lépésnek számított, hogy ezt Lucám főtitkár sem tagadta. Valutahelyreállítás nélkül egy „főbank" „opportunitását" hangoztatta Fuchs Rudolf a Magyar Általános Hitelbank vezérkarából, s hogy „megállhat egy ilyen bank a lábán" állította Ullmann Károly a PMKB igazgatói közül. A Franco-Magyar Bank áruosztályának igazgatója (Teodor Herzl apja) Herzl Jakab hozzátette, hogy csak akkor,„ha a kényszerárfolyam Ausztriára és Magyarországra ugyanúgy kiterjedne, mint az ONB-nál", bár azt is állította, hogy „önálló bank esetén sem lennénk teljesen függetlenek a bécsi piactól".50 A bankszabadság teoretikus hirdetője, az önálló magyar jegybank egyik fő agitátora, Horn viszont azt az álláspontot fejtette ki, hogy bár ,fizikai szempontból lehetségesnek tartja" az igenlő választ az 5. kérdőpontra,„morális és népgazdasági szempontból kényszerárfolyammal" lehetetlennek ítéli és ezért ellenzi. Szerinte az ONB 4 év múlva sem lesz készfizető (ebben egyébként igaza lett), tehát most kell megpróbálni egy azonnal készfizető, magyar jegybank létrehozását. Némi teatralitással a hallgatóságnak is intézve német szavait jelentette be, hogy „mihelyt a Magyar Nemzeti Bank koncessziója megadatik, kötelezettséget vállal négy héten belül megszerezni az ércpénzt". A mondottak hatásáról a gyorsíró csak ennyit rögzitett szűkszavúan a jegyzőkönyvbe: „Éljen rufe im Auditorium."

51

Miután Horn meghallga-