Századok – 1993
Közlemények - Kövér György: A bankkérdés: két–bankrendszer vagy binacionális bank I/89
100 KÖVÉR GYÖRGY tehát azok az egyébként titkolni próbált ellentmondások, amelyekre már a vöslaui megállapodások kapcsán hivatkoztunk. A bankkérdésben folytatott vitákat a továbbiakban a megállapodások nyíltan többféle értelmezési lehetősége is befolyásolta. A jegyzékváltásokban testet öltő jogi vitáknál nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk az 1870-es bankankétnak, mivel ez bevallottan nemcsak közjogi, hanem közgazdasági és gazdaságpolitikai szempontokból ítélte meg a kérdést. A bankankét tárgyalási jegyzőkönyve publikus, sőt külön feldolgozás is foglalkozott már a témakörrel.4 8 Ezért most nem a részletes tartalmi ismertetésre törekszünk, hanem a bizottság és a szakértői meghallgatások szerepkörével és az érvelés logikájával fogunk foglalkozni. Már csak azért is, hogy jól látható legyen, ahogy a bizottsági vélemény kialakításától kezdve az országgyűlési viták során a gazdaságpolitikai szakkérdések bedarálódtak a pártpolitikai csatározások taposómalmába. A kiküldött bizottság 9 kérdésre kért lehetőleg írásban választ a kamaráktól, az Iparegyesülettől, az OMGE-től, nagyobb bankoktól és közismert szakférfiaktól. A kérdések tehát az érdekképviseletekre és a szakintézményekre és szakemberekre korlátozódtak. Horn Ede tehát, mint az Iparegyesület egyik szekciójának elnöke fejthette ki írásban véleményét (Mudrony Somával együtt), ugyanakkor a tagságáról lemondott balközéppárti Ghiczy helyét a bizottságban a Deák-párti Wahrmann Mór foglalta el. Folyt tehát a pártpolitikai helyezkedés a kérdés vitatása körül már az ankét szakaszában is, ez azonban még rejtve maradt a korporativ jellegű egyeztetési mechanizmus mögött. A kilenc megválaszolandó kérdés lényegében két témát ölelt fel: 1-4. a pénzválsággal, 5-8. a pénzérték helyreállításával foglalkozott. A jegybankügy szempontjából bennünket a két témakört összekapcsoló 4-5. (Mennyiben alapos az a nézet, hogy a jegybank vagy jegybankok állítása a pénzválság ellenszere?ill. Jegybank vagy jegybankok állítása Magyarországon lehetséges-e, a pénzérték (valuta) helyreállítása nélkül?) és az egészet lezáró 9. (Általában minő intézkedések szükségesek arra, hogy hazánkban a rendszeres pénzforgalom biztosíttassák s a hazai hitel önálló, szilárd alapokra fektettessék?) kell, hogy érdekeljen bennünket. Tekintettel azonban arra, hogy a negyedik kérdésre szinte egyöntetűen nemleges volt a kortársak válasza, csak a jegybankkérdést a valutakérdéssel összekötő 5, valamint az összefoglaló 9. nyújtja számunkra az elemzés alapját. (Lépjünk most át azon, hogy vajon miért foglalkozik a kérdések kisebbik része a jegybankügyben kiküldött bizottságban ténylegesen a jegybanküggyel!) A valutaüggyel összekapcsolva feltett egyetlen jegybankra vonatkozó 5. kérdőpontra a megkérdezett intézmények véleménye erősen megoszlott. Szigorúan tekintve minden válasz más árnyalatot fejezett ki. Mégis bizonyos fő irányok csoportosíthatónak látszanak: A.) A debreceni kamara szerint „csak előnyt biztosító lehetőségek jöhetnek tekintetbe", a kolozsvári szerint „a valuta kérdése nagy nehézség, de ...nem akadály". A Pesti Hazai Takarékpénztár véleménye is az, hogy „éppúgy lehetséges, mint ez a birodalom másik felében tényleg fönnáll". Ebben az irányban legmesszebb az Iparegyesület ment el, amikor azt állította, hogy „semmi lényeges akadály nem forog fenn", és „nemzetgazdasági követelmény", hogy hazánk „minél rövidebb idő alatt" szert tegyen önálló jegybankra, vagy jegybankokra.
