Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

városi elit a 12-13. századi európában 527 gondolt, amikor az oppenheimi „lovagok"-nak írt, majd 1269-ban „a lovagok és fiaik" szerepelnek ott, mígnem 1257-ben Habsburgi Rudolf azokhoz írt, akik „Oppenheimben jus castrense-t birtokló lovagok, az <5 fiaik és unokáik (nepotibus). Eltért ezektől az előkelőség kritériuma Freiburg in Breisgauban, legalábbis alapító levele 1120-ban azt írta elő, hogy a város minden lakosa legyen kereskedő, viszont egy hercegi ember vagy minister, sem lovag nem fog a városban élni a városlakók egyetértése nélkül. Mégis bizonyosra vehető, hogy a település nem minden lakosa foglalkozott távolsági kereskedelemmel. Amikor a forradalmas esküszövetségi mozgalom nyomában Itália felől kiterjedt ide a tanácsi alkotmány, az esküszövetségek vezetői, az esküdtbizottságok mértékadó vagy egyedüli tagjai ill. a tanácsok a meliores, primores, divites, a nemzetségek patríciátussá intézményesült típusai. Metzben az 1126-ban említett maiores urbis a püspöki famíliából valók. A metzi patríciusok gazdag birtokosok, akik borral, gabonával, sóval és szarvasmarhával kereskednek, végül pénzüzleteket folytatnak, hiányzott viszont Metz nagyméretű exportipara. Sajátos alakulatot találunk Metzben, ahol a városvezetés a 13. század végén arisztokratikus és gazdag nemzetségek (paraiges) kezén volt. Ezek alapja részben városnegyedekhez tartozás, részben vérségi rokonság volt. Lovagi helyzetű tagjai is voltak. A nyolc vezető paraiges keretében 221 patrícius család tartozott lélekszámra nézve mintegy ezer taggal, de ezenfelül volt rokonságuk vagy sógorságuk szegény, illetve iparos családokkal is. Dortmundban érdekes átrétegződést jelent, hogy ott elszegényednek a birodalmi miniszteriálisok, egy dortmundi patríciusnemzetség sem vezethető le régi megtelepült birodalmi szolgálattevőkből, viszont újonnan oda települt gazdag kereskedők birodalmi javak birtokába jutottak. További lényeges kérdés, mi az egyesített polgárság eredete, amennyiben a városi alkotmány Ennen szerint nem tisztán urasági, sem tisztán társulási jellegű. A városurasági vagy prekommunális korszakban is volt valamiféle községi élet és az utóbbi nem csak a városúr és a polgárság leszámolásával jött létre. Az azonban új fejlemény, hogy a városlakók mint új társadalmi réteg gyakran esküszövetségbe tömörülve városurától való függetlenségre törekedett és többnyire kiharcolta a kommuniák önkormányzatát. Erre a legrégibb példa az addig a ministeriales vezetése alatti Kölné 1112-ben, amikor keresztülvitték kommunális követeléseiket és saját szervezetet alkotnak, eskütársulást. Ezzel vesztenek jelentőségükből a korábbi részformák, különközségek. Ez utóbbiak láttak el összvárosi feladatokat; 1112 előtt a St. Martin kereskedőelőváros plébániai összetartozás és szomszédsági közösség alapján időszakonként 2 mestert választott a maga élére és benne kereskedőgilde működött. A püspöki város Metzben a villlicus civitatis mellett volt az elővárosoknak három minister principalis-a, akiket korábban decani, castaldi néven jelöltek. Metzet is megragadta az esküszövetségi mozgalom és 1130 óta valamennyi területi elöljárója a villicus civitatis rangot érte el. Az urasági különközségekben tehát kisarjadt a községi élet és az 1197-ben bevezetett egységek (Amandellerien) már nem különközségek. A városi testületiség jele és önállósodási törekvés bizonysága a városi pecsétek használata. Ebben is Köb jár élen (1149), a század derekén Mainz és Trier követi, majd Soest (1168), Erfurt (1183), Halle és Brandenburg (1200 körül) jelzik az Észak-és Középnémetországra való kiterjedést. Ám amikor 1156-ban Barbarossa Frigyes Augsburgnak városjogi kiváltságot ad, a városúr szerepét erősen hangsúlyozza.