Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

528 székely györgy Ugyanő a trieri polgároknak 1161-ben tilalmazza az esküközösséget. Mivel a mainziak a közösségi jogaikért vívott küzdelmükben megölték az érseket, a császár 1163-ban minden kiváltságukat elvette és városfalaik lerombolására kényszerítette őket. Annak folytán, hogy sok Rajna-vidéki és délnyugatnémet városban a lovagok a polgárok sorába tagozódtak, mindkét elemből tevődött össze a tanács. Züriché 1127-ben ministerielles et concives, 1225-ben már milites et cives összetételű. Oppenheim tanácsa pedig 1287-ben 16 lovagot és 16 polgárt foglalt magába. Hogy az új mozgalmakban a társadalmi emelkedés vágya is szerepet játszott, hogy a városurakkal jó kapcsolatban álló elit kizárólagos helyzetét is fenyegette a városuraság elleni berzenkedés, azt mutatja 1171-ben Philipp von Heinsberg kölni érsek rendelkezése, amellyel megtiltotta az andernachiaknak, hogy a Schöffe-ket „alacsonyabbakból és szegényebbekből" (humiliores et pauperiores) helyezzék be, elrendelve, hogy csak „.okosokat, jobbakat és hatalmasokat" (meliores, ditiores et potentiores; prudentiores, meliores, potentiores) szabad választani ebbe a hivatalba. Ennek objektív alapja lehetett az, hogy ezek érthettek a városi joghoz és a gazdasági élethez. Az elitbe tartozás ismérve lehetett a kereskedői tevékenység, ezért kellett szabályozni úgy, hogy főbenjáró ügyben 7 Schöffe jelenléte, kisebb ügyekben pedig 3-4 Schöffe-é, ha netalán az említett férfiak közül valaki távol volna kereskedés, vagy más akadályoztatás miatt (mercationis vei cuiusvis impedimenti causa). Pedig 14 tagú volt a Schöffe-testület. Amit egy kisebb városban igényelt városúrként a kölni érsek, azt egyházi székhelyén is vallotta. 1180-ban az érsek a leggazdagabb és leghatalmasabb családok egyesülését (Richerzeche) ismerte el, mint a városigazgatásban közreműködő polgárképviseletet. VI. Henrik német király megadta Speyer polgárainak azt a jogot, hogy körükből évente 12 személyt válasszanak, akiknek tanácsa szerint kormányozzák a várost. Ezt a privilégiumot Sváb Fülöp 1198-ban megerősítette. 1190/98 közt Worms élén a városúr szolgaszerűen függő tisztjei (ministeriales) közül 12 állt, de melléjük 28 polgár került. 1200-ra Worms is elérte a tanács kialakulását. Követte Lübeck 1201-ben, ahol egy oklevélben feltűntek a lübecki consulok (Consules Lubicenses). A császár már 1188-ban consuloknak nevezte Lübeck kormányzó testületét. Végeredményben a consuli intézmény beszüremkedett Németország főleg délnyugati részébe, de ezzel nem akadt el a fejlődés. Újabb tisztséget város élén a polgármester (magister civium vagy magister concilii), neve szerint is jellegzetesen testületiséghez kötött városvezető, a várost kormányzó tanács feje, a helybeli polgárok közül való, nem hivatásos igazgatási személy. Ez a tisztség először 1224-ben Strassburgban bukkan fel. Ezzel a fejlettebb német városok tanácsi fejlődése lezárult, csak éppen a legfejlettebb és úttörő jogi helyzete maradt el ezekétől. Kölnben Komád von Hochstaden érsek és a város vitája úgy zárult, hogy az ottani scabini tanáccsal és segítségnyújtásssal védelmezni tartoznak az egyház és a város jogát esküjük alapján (ex debito iuramenti consilio et auxilio ius ecclesie atque civitatis Col. teneantur defendere et conservare), Köln város kormányzata az ő tanácsuk alapján, de az érsek egyetértésével történjék. A kölni érsek városurasága tehát még 1258-ban is túlsúly-