Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
CHÁTÁM SZÓFÉR ÉLETRAJZÁHOZ 93 Chátám Szófér személyiségének és vallásos tapasztalatainak alapját, (mint ezzel maga is tökéletesen tisztában volt), a karizmatikus személyiségű Nathan Adler rabbival való igen hosszas kapcsolata szolgálta. Amikor tudomást szerzett a rabbi haláláról (1800), szabad folyást engedett érzelmeinek, amelyekben a múlt iránti tudatos hála a jelen árvaságával keveredett.116 Úgy vélte, hogy öntudatlanul megérezte mestere távoztát. így értelmezte azt az álmát, melyben feketébe burkolva látta a Tóra tekercseket, ahogy ez a frankfurti hitközségben a közös böjtnapokon volt szokásban.11 7 Chátám Szófér egyszer úgy jellemezte a mesterét a nyilvánosság előtt, hogy ő nem csupán a halakha tanítója volt, aki „úgy ült és tanított, mint hajdan a Mindenható szájából Mózes" hanem csodatevő is volt. Amikor a frankfurti zsidónegyedben tűz ütött ki (Chátám Szófér két konkrét alkalmat említ: 1774-ből és a másikat a francia megszállás idejből: 1795-ből) „imaszíjaival, imakendőjébe burkolva még csak fel sem pillantott a tanulmányaiból. Zavartalanul imádkozott, s az Isten keze nemcsak a házát, hanem javait is megóvta a tűztől."118 A következő soroknak némiképp megint önéletrajzi vonatkozásai vannak: „Nem volt részem abban a kiváltságban, hogy jelen lehessek a hálálos ágyánál, így nem hatott át szelleme, mint ahogy Elizeust, akinek Illés azt mondta: "Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked [2Kir 2.10]..."119 Az Illés és Elizeus kapcsolatára tett utalás igen tanulságos. Bár Adler és Szófér esetében ez a szellemi áthatás nem valósult meg, mert hiányzott a jelenléte, ám Chátám Szófér ezt nem tekintette egy abszolút feltételnek. Egy másik alkalommal, magának Nathan rabbinak egyik beszédét idézte, melynek az volt a lényege, hogy a tanítvány nem juthat el a legmagasabb szintre, míg mestere életben van.120 . Chátám Szófér valóban úgy érezte, hogy mestere szelleméből valamennyi átháramlott reá, amit mi talán úgy mondanánk, hogy ő is elérte mestere karizmatikus képességeit. E karizmatikus tulajdonságait részben elrejtette, részben pedig más vonásaival elegyítve, éppen ennek révén, sokkal nagyobb területre volt képes kiterjeszteni, mint mestere. VI. 1806-ban a pozsonyi hitközség Chátám Szófért választotta rabbinak. Ekkor, 43 évesen, szellemi képességeinek és erkölcsi befolyásásnak a tetőpontján állott. Harminchárom évig szolgálta a hitközséget, ez volt színtere a történelmileg is jelentős tevékenységének. A pozsonyi hitközség nagyobb és jelentősebb volt azoknál, ahol Chátám Szófér korábban működött, és ezektől eltérően sem egységes, sem nyugodt nem volt. A Haszkala befolyása, legalábbis a hitközség egy bizonyos rétegében érzékelhető volt, s ezen csoport tagjai igen nyugtalanok voltak áz új rabbi érkezése miatt. Ezek egyenesen hozzá fordultak, hogy megmagyarázzák a helyzetüket: itt Pozsonyban, az üzletfeleink többsége nem-zsidó kereskedő, továbbá mindenféle kapcsolataink vannak az állami tisztviselőkkel és a nemességgel. Ebből pedig az következik, hogy sokan kénytelenek vagyunk a keresztények jellegzetes ruháit viselni, sőt, még félünnepeken és az 'omer számlálás idején is hajat vágatai és borotválkozni. Feleségeink és leányaink kendőzik a szemüket és parókát viselnek. Ide-oda járkálnak, van, amelyikük azért, hogy múlassa
