Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
92 JACOB KATZ éber látomásait is a jövőre való utalásoknak tekintette, álmait pedig megpróbálta úgy értelmezni, hogy megragadhassa a belőlük leszűrhető jelentést vagy tanítást. „Figyelő embernek"113 nevezte magát, utalva ezzel a Gemára szavaira, mely szerint „a démonokra figyelő ember, megszenvedi, ha nem törődik velük, míg a nem-figyelő ember ezt elhanyagolhatja", azaz vannak, akik figyelmen kívül hagyhatják ezen jelenségeket, de neki pontosan tudomást kell vennie róluk. Kétségtelen, hogy az érzékek feletti világ iránti nyitottsága Nathan Adler rabbi köréhez való tartozásából ered. Ezen kör tagjai természetesen vonzódtak ezekhez a jelenségekhez, amiért igen sok támadás is érte őket. Bár Szófér Mózes igen fiatalon elhagyta ezt a csoportot, e vonzalma megmaradt, miként több más társának is, akik közel kerültek az Adlert övező feszültségteli, misztikus atmoszférához. Ahogy Chátám Szófér hitt abban, hogy az érzékek feletti világ közvetíti a jeleit a mi világunkhoz, ugyanúgy azt is feltételezte, hogy az ember befolyásolhatja a felső szférákat. Ezért kialakított egy különleges gyakorlatot, melynek alapja a magasztos, a fensőbb akaratnak való engedelmesség volt: azaz hogy amit az Isten, az Ó bölcsességében elhatározott, azt csendben el kell tűrni. Fennmaradt egy levél, amelyben Chátám Szófér teljes részletességgel beszámol álláspontjáról.11 4 Egy apa, akinek kicsiny gyermekei meghaltak, küldeni akart valakit maga helyett Nathan Adler rabbi sírjához, hogy imádkozzon helyette. Chátám Szófér ezt egy kötelező fogadalomnak tekintette, s ezért segíteni akarta ennek kivitelét. Néhány Adler-tanítványnak (ez 1818-ban történt), pénzadományt küldött az apa nevében, továbbá arra vonatkozó tanácsokat, hogy hogyan viselkedjenek a sírnál. Egyúttal azonban azt is kifejtette, hogy az ilyen cselekedetek milyen távol állnak Nathan Adler rabbi szellemétől, sőt, hozzátette még azt is, hogy a maga véleménye ugyancsak teljesen eltér attól, mint látni való, a mester és az ő viselkedése is más hasonló helyzetekben. Adlernek csupán egy fia és egy leánya született, s a leány, akit „éppúgy szeretett, mint feleségét", 12 éves korában, amikor az apja Boskowitzban volt, meghalt. Chátám Szóférre igen nagy hatást gyakorolt rabbija viselkedése, aki „olyan bámulatos örömmel vette tudomásul az isteni ítélet igazságosságát, mint amilyet még a Töraadás örömünnepekor (szimhál tora napja) sem tapasztaltam nála". Csak amikor a gyászhét szombatján a haftórát kezdte mondani, akkor „hullajtott egy csepp könnyet. A könnycseppet letörölte a kezével és azonnal visszatért a korábbi viselkedéséhez. A szomorúságnak ismét eltűnt minden jele, még a leány nevét sem említette többé". Nathan rabbi felesége nem szült több gyermeket, „nem mintha a rabbi szándékosan törekedett volna erre, hanem, azt hiszem, az asszonynak már megszűnt a menstruációja. Nem követelte az égtől a rabbi, hogy változtasson a természeten, tartott attól, hogy Isten ments, a felesége halálát okozhatja". Eddig a pontig Chátám Szófér mestere cselekedeteit írta le. A vallomás folytatása azonban egy önéletrajzi adalékkal is szolgál. „S ezen fentebb leírt okok miatt, magam sem kértem soha ót, áldott legyen igaz emléke, hogy imádkozzon az első feleségem javára, legyen áldott az ő emléke is. Aki nem erőszakolja az időt, azt az idő sem erőszakolja, sok kegyelem és üdvössége lehet Isten előtt, legyen áldott az ó neve."115 Mindezt Chátám Szófér hat évvel az első felesége halála után írta; ekkor második feleségétől már egy fia és egy vagy két leánya született.
