Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
88 JACOB KATZ Mózes elhagyta Frankfurtot, és az is bizonyos, hogy hallotta Pinchas Horowitz rabbi prédikációját, melyben Mózes Mendessohn löra-fordítása ellen tiltakozott.74 A Berlinhez, Boroszlóhoz vagy Frankfurthoz hasonló nagyfontosságú városok eseményeiről kétségtelenül hallottak még Prossnitzban, Dresnitzben vagy Nagymartonban is; a prágai és főleg a bécsi eseményekről, a gyakori érintkezésnek köszönhetően, ugyancsak tudtak e városok polgárai. Egy 1790-ben7 5 , még Prossnitzban írt elégiájában Szófér Mózes arról ír, hogy „aggódik amiatt, hogy az iskolások elhanyagolják a zsidó tanulmányokat, mivel "ezek a drága, lelkes és éleseszû gyermekek inkább az idegen nyelveket beszélik". Valószínűleg ez annyit tesz, hogy azok a tanulók, akik képesek lettek volna a Törát a szent nyelven tanulmányozni, azok is inkább a fordításokat forgatták, avagy világi tanulmányokat folytattak. ,Az a veszély fenyeget, hogy a Töra el fog tűnni a tantermekből" - folytatja Chátám Szófér.76 Azt nem tudjuk biztosan, hogy volt e valami konkrét oka ennek az aggodalomnak. Lehet, hogy az elégia megírásához egyszerűen az szolgálatott alkalmat, hogy a 18. század végén a dunai monarchia területének zsidó közösségeiben — így Prossnitzban7 7 , Nagymartonban7 8 és Pozsonyban7 9 is — állami támogatással iskolákat hoztak létre. Ezen iskoláknak voltak bizonyos saját polgári tantárgyaik, de egyébként nem avatkoztak bele a hagyományos tananyagba. így a legjámborabb zsidók is jól megfértek ezekkel az intézményekkel, nyilvánosan Chátám Szófér sem támadta ezeket. A kor problémáit jól tükrözik Chátám Szófér Dresnitzben és Nagymartonban tartott szentbeszédei. így például a zsidó fiúk besorozása nagy aggodalommal töltötte el8 0 , vitába szállt a hitközség azon tagjaival, akik a sorozást olyan pozitív fejleménynek tekintették, melynek révén „az ocsú kihull a búza közül"8 1 , (mivel a hadseregbe a társadalom legalsóbb rétegeit sorozták be). A maszkilimokkal, akik politikai meggondolásokból szorgalmazták a zsidó ifjak katonai szolgálatát, nem is számolt.8 2 Feddő szavakkal illette a hitközség tagjainak gyarlóságait is, hogy tudniillik szűkmarkúan támogatják a szegény gyermekeket és a 'lőra-tanulókat8 3 , hogy kártyáznak8 4 , színházat, sőt cirkuszt látogatnak8 5 , hogy nem elég gondosan tartják be a szombat előírásait8 6 , hogy a szegények kárára méltánytalanul vannak elosztva az adóterhek8 7 stb. Szófér a társadalomban terjedőben eretnekség miatt8 8 kesergett, és azon bánkódott, hogy a kormány egyre támogatja az eretnek maszkilimokat.8 9 Mindez azonban a nagyvilág eseményeinek volt az általános kritikája, Chátám Szófér a saját környezetében nemigen találkozott ilyesfajta „elhajlásokkal". Az említett hitközségekben legfeljebb a közösségi elöljárókkal9 0 és a temetkezési társulattal9 1 harcolt, akik visszaéltek a helyzetükkel, egyaránt kihasználván a hitközség szegényeit és a védtelen idegeneket. Úgy tűnik, hogy a hitközség és vezetői éberségének inkább a régi bűnök, mint az újfajta elhajlások voltak a célpontjai. A „régi bűnök" egyike volt a szabbateánus eretnekség is, amire Chátám Szófér, a jelek szerint, igen érzékenyen reagált. Az egyik beszámoló szerint még Prossnitzben találkozott valakivel, aki Jákob Emden rabbi egyik könyvét szidalmazta, amiből egyből megértette, hogy ez az ember a szabbateánus szektával áU kapcsolatban92 . Máskor az éjféli imádság recitálásakor ismert fel egy szabbateánust, aki semmi jelét sem mutatta a Templom elpusztítása feletti bánatnak.93 A szájhagyományt Chátám Szófér saját vallomása is megerősíti. 1801-ben (ekkor
