Századok – 1992

Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80

CHÁTÁM SZÓFÉR ÉLETRAJZÁHOZ 87 igazad van, mivel a nagyok mellé merészeltem állni... De úgy vélem, hogy Isten Törája nem az égben van, hogy bárki aki akarja magyarázhatja, ezt senki sem tiltja. És ha ez nem a Rambam véleménye lett volna, ha nekem van igazam, akkor ezt már csak a kifejtett érvek miatt el kell fogadnunk, annak ellenére, hogy napjainkban szokássá vált a nagy tekintélyekre való hagyatkozás.6

5 Szófér Mózes rabbi tanítóként helyezkedett el az esküvőjét megelőző hónapokban. Ezt valószínűleg anyagi okok miatt tette: az esküvő előtt siralmas anyagi helyzetbe került. Ezt a munkát a tanév végéig, azaz 1788. Ros ha-Sana-ig folytatta. A következő négy évben, a házassági szerződésnek megfelelően, sógora támogatta. A források nem szólnak arról, hogy gazdag vagy jómódú volt-e ez a rokon, de úgy látszik, hogy a kikötöttnél hosszabb ideig segítette a gyermektelen házaspárt. Bárhogy is volt, úgy rendeltetett, hogy ez a helyzet egyszer véget éijen: Szófér Mózes kénytelen volt rabbiságot vállalni.6

6

Kezdetben, mint sok más társa6

7

, valószínűleg ő is szerette volna ezt elkerülni, ám az ő esetében itt a történet újabb fordulatot vesz. Állítólag az is felmerült, hogy inkább szabónak áll, de a kora miatt erre már nem volt módja.6

8

Szófér azonban nem volt az az ember, akit bárki is rákényszeríthetett volna, arra, hogy rabbiságot vállaljon. Amint rádöbbent családja szűkös anyagi helyzetére — feleségének egyszer még a szombati ruháját is el kellett adnia, hogy bort vehessen a kiddushoz — Chátám Szófér elhatározta, hogy elfogadja az első adódó meghívást.6

9 Rabbi-pályafutását Chátám Szófér 1794-ben, 31 éves korában kezdte meg, a kicsiny dresnitzi hitközségben. Ő ugyan jó fizetést kapott, de a jesiva semmilyen anyagi támogatásban sem részesült.7

0

Az idők múltával azonban számos tanítvány támogatására vette rá gyülekezetét.7

1

Négy évvel később, 1798-ban Nagymartonba, azon bizonyos „hét község" egyikébe került, melyek az Esterházy család védelme alatt állottak. 1806-ig szolgálta ezt a hitközséget, ekkor választották meg pozsonyi rabbinak. így az 1794-1806 közötti időszakot élete egy átmeneti periódusának tekinthetjük. Ezekben az években számtalan meghívást kapott különböző rabbi-állásokba. Az egyik ilyen ajánlatot Prossnitzból kapta, abból a városból, ahol már egyszer élt, más rabbik árnyékában.7

2

A morva és a nyugat-magyarországi városokat, melyek Szófér Mózes rabbi iránt érdeklődtek, egyfajta egységes vallási és kulturális identitás jellemezte.7

3

Az első halakhikus problémával foglalkozó kérdés is erről a területről érkezett hozzá, 1796-ban. Érdemes azt is megjegyezni, hogy, ezidőben a tanítványai többsége is a környező hitközségekből származtak, noha a tanulók egyébként gyakran vándoroltak távoli jesivákba. Ezen tények arra engednek következtetni, hogy a nyugat-magyarországi és morva zsidó közösségek rendkívüli egyéniségnek kezdték tekinteni Szófér Mózest rabbit. A kérdés mostmár csak az, hogy mi volt ennek az oka? IV. Egy dolog bizonyos: Chátám Szófér nem mint egy nyilvános küzdelmet szító partizánvezér szerzett magának támogatókat. Már jóval korábban megkezdődött a tradicionális zsidó közösségek bomlása, ami az újítók és a konzervatívok közti ellentétek hátterében állt. Az első nyilvános vita éppen akkor robbant ki, amikor Szófér