Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
86 JACOB KATZ Sarah Jerwitz-cel akart házasságot kötni. A kortársak szerint ez egyáltalán nem számított jó partinak: a Jerwitz család szegény volt, Sarah pedig idős özvegyasszony.60 Ha egyszer Szófér Mózes valamiért rászánta magát erre a házasságra, akkor többé semmi sem tántoríthatta el, még olyan súlyos akadályok sem, mint két mentorának, vagy akár a családjának rosszallása. Az említett másik tulajdonság a Töra kultúrájában gyökerezik. Ennek értékrendszerében az ember elsődleges feladata a Ibra tanulmányozása - akár egyedül, akár társakkal közösen. A Töra tanulása és az ehhez kapcsolódó tevékenységek kell hogy kitöltsék egy zsidó tudós idejét, és lekössék energiái nagy részét. Minden egyéb tevékenység — kivéve természetesen a vallási előírások betartását, amelyek ideje kimért és megszabott — teljesen esetleges és a minimumra visszaszorított. Egy idő után a szorgalmas és állhatatos talmudista eljuthat a virtouzitásnak arra a fokára, mely erőt nyújt a személyes bajok elviseléséhez. Ha valaki egész életét a szentesített intellektuális tevékenységnek áldozza, lehetősége nyílik rá, hogy minden egyéb szükségletét és problémáját háttérbe szorítsa. így aztán, amikor Mózes Szófér élete, házassága idején, számtalan problémával volt teli, akkor is minden energiáját a tanulásnak tudta szentelni. Nemcsak egyedül, hanem mindazokkal is, akik hozzá fordultak, szóban vagy írásban, ekkor is szívesen tanulmányozta közösen a Törát. Még egy olyan, kétségbeesett levelének is, amelyet ebben az időben Abraham Bing rabbinak írt, Frankfurtba, majdnem a felét halakhikus kérdéseknek szentelte. Még a bajok idején sem lett volna illő, hogy egy zsidó tudós levelében ne az elsődleges tevékenységéről számoljon be elsősorban, s ez még inkább így volt a békésebb időszakokban. így aztán az sem volt igazán magánlevél, amit Chátám Szófér az esküvője után Nathan Adler rabbinak írt: „És az Úr, neve legyen örökre áldott, bölcsessége így rendelte" - foglalta össze röviden a történteket, majd áttért a talmudi tanulmányaira. A levélben Chátám Szófér felvetett egy talmudi problémát, sőt, továbbmenően azt ajánlotta, hogy ilyen nemű kérdésekben hetente váltsanak egymással levelet (erre valószínűleg sohasem került sor). Mintha Szófér azt mondta volna: „Nem mérlegelhetjük a Teremtő elhatározásait, erre nincs is időnk. Térjünk vissza a munkánkhoz; a mi feladatunk a kutatás és a halakhavai kapcsolatos kérdések."61 Chátám Szófér az első halakhikus érveléseit még mestere árnyékában, Boskowitzban írta, és ezt a tevékenységét majd Prossnitzban folytatta.6 2 E korszakából fennmaradt írásai, ilyen tárgyú levelezésében a környéken (Semnitzben, Boskowitzban stb.) lakó zsidó tudósokkal való eszmecseréi olvashatóak. Ezeket az éveket arra használta fel, hogy elmélyítse a rabbinikus szövegekben való rendkívüli jártasságát; igyekezett minden adatot tisztázni és választ keresni minden olyan kérdésre, mely felbukkant a tanulmányai során. Mindazonáltal ezidőben még nem ismerte behatóan a teljes anyagot. Egy alkalommal azt mondta, hogy nem ismeri jól a Hosen ha-Mispat-ot (a 16. századi törvénykönyvnek, a Sulhan Aruk-nak azon része, amely polgári és büntető törvényekkel foglalkozik)63 , egy másik alkalommal pedig azt írta levelezőtársának: bocsásson meg azért, amit korábban írt, mivel az téves.6 4 Azonban szilárdan hitt abban, hogy képes a kérdések alapos felfogására. Egy alkalommal, amikor valaki vitába szállt azzal, ahogyan a Rambam egyik ellentmondását akarta megoldani, így válaszolt:
