Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
84 JACOB KATZ a hasszidizmussal folytatott vitái során később természetesen azt állította, hogy tanítói (köztük Nathan rabbi is) „nem vezettek gyülekezetet".42 Ugyanakkor Adler hasszidizmusa, ellentétben Chátám Szófér későbbi felfogásával, nem volt individuális jellegű. Adler rabbi követőinek egy csoporja a Luria-féle liturgia43 esetleges kivételével elfogadta az 6 szokásait, maga Chátám Szófér írta egy 1803-ban kelt levelében az egyik tanítványáról szólva: tanítónk és rabbink — igaz emléke legyen áldott — egyetlen jelentős, vagy csekélynek látszó tanítását sem hanyagolta el a kívánatos magatartásról... Ahogy nevelte eme fiát, ahogy együtt tanultak, az volt a legcsodálatosabb. Tfermészetesen a fiú, eme csodálatos tanításnak megfelelően, rendkívüli pontossággal imádkozott, egy jottányit sem tért el a szabályoktól.4 4 Hidatosan-e vagy sem, de tény az, hogy Nathan rabbi ténylegesen maga köré gyűjtött egy csoportot, amelyet a hit és a vallástörvények szempontjából olyannyira deviánsnak tekintettek, hogy még a frankfurtinál jóval kevésbé konzervatív hitközség is fellépett volna ellene. A kelet-európai hasszidok eltérő vallási gyakorlatai, melyek ugyancsak közfelháborodást váltottak ki, nem voltak súlyosabb elhajlások, mint Nathan rabbi és követői tevékenységei, dacára annak, hogy mindkét mozgalomnak azonos volt a szociális jelentősége.45 1779-ben Frankfurtban megérett a helyzet a döntésre4 6 : Nathan rabbinak megtiltották, hogy továbbra is fenntartsa minyan-ját (imádkozási körét), eltiltották a rabbitevékenységtől és visszavonták azt a jogát, hogy vallástörvény kérdéseiben dönthessen. Tíz évvel később megismételték a kiátkozást. Sokkal fontosabb megértenünk Nathan rabbinak és követőinek indítékait, mint azokét, akik kimondták felettük az átkot. Sajnos, nem ismerjük pontosan Adler vallási tanításait. Az bizonyos, hogy a kabbala híve volt, s tanítványaival együtt folyamatosan misztikus ragyogás és víziók közepette élt. E küzdelem második fázisában ugyanis az volt az egyik fő vádpont a csoport ellen, hogy vízióikkal, melyekről beszámoltak a hitközség többi tagjának, rémületet keltenek. Persze az is nyilvánvaló, hogy a csoport nem egy tagja hajlott az extremitások felé. Magát Nathan rabbit kell ezen nyugtalanság elsődleges forrásának tekintenünk, de ugyanakkor fontos, hogy meglássuk benne az eredeti és érzékeny személyiséget, akit nem elégített ki a szokásos vallásgyakorlás. Mélyreható tanulmányai során a vallásos hit és gyakorlat normáinak meghatározását kereste, s eredményeit kitartóan, kompromisszumot nem ismerve, a fennálló szokásokkal mit sem törődve alkalmazta. Valószínűleg egy speciális kabbalisztikus tant hirdetett, de ennek részleteit nem ismerjük.47 Mindenesetre az események hátterében egy karizmatikus személyiség áll, ami a szokásokban megtestesülő értékek elvetésében, de még inkább a tanítványok és a követők hűségében jut kifejezésre. Ez utóbbi jelenséget példázza Nathan rabbinak és legjelentősebb tanítványának, Chátám Szóférnek a kapcsolata is. Az összes életrajz egybehangzó állítása szerint Szófér Mózes rabbi konfliktusba keveredett az apjával, aki maga is előkelő és tanult férfiú volt, s aki aktívan részt vett fia oktatásában is.48 A történet szerint az ifjú egy olyan problémával foglalkozott, melyre a nagyapja által írt KosJcshu'ot („Üdvösség pohára") című munkában bukkant, és homlokegyenest ellenkező megállapításokra jutott, mint elődje. Az egyik elbeszélés szerint ráadásul azt is mondta: „Ősöm téve-
