Századok – 1992

Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80

CHÁTÁM SZÓFÉR ÉLETRAJZÁHOZ 83 neki, s ez igen találó név volt a tekintélyes frankfurti hitközség rabbija számára, aki reszponzumokat adott ki mindazoknak, akik halakhikus kérdéseikkel hozzá fordultak. Pinchasz rabbival, ellentétben Adler rabbi, csupán tanítóként működött, néhány köve­tője volt csak, és egyetlen írása sem maradt fenn27 . Egyénisége és cselekedetei megis­merése érdekében kénytelenek vagyunk a a rajongó vagy ellenséges kortársi beszámo­lókra támaszkodni. A rajongók közt is a legelső maga Chátám Szófér volt. A másik oldalon egy ellenséges, névtelenül kiadott pamflet: a Ma'aszehTa'atuim („Az álnok tett") áll, melyet 1790-ben egy a haszkalához közelálló frankfurti zsidó, egy bizonyos Judah Wetzlar írt28 . Azonban ha megvizsgáljuk ezeket a különböző indíttatású beszá­molókat, akkor azt kell megállapítanunk, hogy Adler életének fontos eseményeiről szólva nem tartalmaznak lényeges ellentmondásokat. Wetzlar azt állítja, hogy Nathan Adler rabbi és követői „alapjaiban akarják lerombolni hagyományainkat... új szokásokat akarnak bevezetni... Sőt, ostobaságuk­ban, új vallást hoznának létre, mintha a Tóra kizárólagosan az ő tulajdonuk lenne".29 A hagyományos liturgiától való eltérésre hozott példái között szerepel többek között, hogy másként számítják ki a sabbat és a többi ünnepek beköszöntésének idejét, hogy szigorúak az étkezési szabályaik, hogy szigorúbban ítélik meg a szülő nők tisztátalan­ságát és az ároni családok különös tisztaságát. A legszokatlanabb követelésüknek azt tartja, hogy a nők is hadd viseljenek szemlélő rojtot (ciceszt) a ruhájuk szegélyén.30 Wetzlar a változtatások társadalmi következményeit hangsúlyozta, azt, hogy az eltérő liturgiái szokások31 , a sabbat és a többi ünnep beköszöntének eltérő meghatározása32 és a szigorú étkezési előírások3 3 — azaz a rabbinikus judaizmustól való alapvető eltérések—Adlert és követőit elválasztották a hitközség többi tagjától. Wetzlar szerint mindez nem más, mint „a jó szokásainkat megteremtő szent atyáink és bölcseink"34 kigúnyolása, lázadás „a bennünket vezető rabbik ellen".3 5 Ezen eltérések többségét számos, egymástól független forrás is bizonyítja. Chá­tám Szófértól tudjuk, hogy Nathan rabbi a hitközség előtt is az Isaac Luria-féle imakönyvből imádkozott36 ; két másik kortárstól, Chorin Árontól és Abraham Löwen­stammtól azt is tudjuk, hogy szándékosan a héber nyelv szefárd kiejtését használta, ami szintén a hasszid gyakorlatra jellemző.37 Nyilvánvalóan mesterétől származott Chátám Szóférnek az a szokása, hogy az esti istentisztelet során elmondta az ,Adjál békessé­get" kezdetű imát.3 8 A tisztaság és tisztátalanság szigorú megítéléséről szólva, a hagyomány szerint még Abraham Trier rabbi, Nathan egyik bírálója is úgy vélekedett, hogy ez a szentség iránti mélységes aggodalomról árulkodik39 . Chátám Szófér saját vallomásában is találhatunk arra vonatkozó utalást, hogy Adler rabbi milyen különle­ges fontosságot tulajdonított a szent napok beköszöntésének meghatározásának: ami­kor 1784—ben, Chátám Szófér Fürth-ben búcsút vett mesterétől, akkor az istentiszte­letekhez egy pontos útmutatót kapott tőle, amely a vallásgyakorlat számos kérdésével foglalkozott, többek között azzal is, hogy hogyan kell pontosan kiszámítani az ünnepek kezdetét.40 És végül az is bizonyos, bár Wetzlar erről nem szól, hogy Nathan rabbi naponta elmondta a papi áldást.41 Mindez nyilvánvalóan bizonyítja, hogy Nathan rabbi olyan vallási szokásokat vezetett be, melyek sok szempontból eltértek városa hagyományaitól. Chátám Szófér

Next

/
Thumbnails
Contents