Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
CHÁTÁM SZÓFÉR ÉLETRAJZÁHOZ 81 aki ráadásul szívesen mesélt tanítványainak és családtagjainak az eseményekben nem szűkölködő Ifjúságáról. Ezen történetekből sok olvasható Lev Landsberg szinte teljesen elfeledett művében, az Éle Toldot-ban („Ezen nemzedékek")6 és Chátám Szófér unokája, Szófér Salamon rabbi által írt életrajzban. Ez a könyv, a Széfer Hut ha-Mesulas („A hármas kötelék")7 a legfontosabb és a legismertebb életrajzi forrás, mely egyúttal Akiva Eger rabbi portréját is megrajzolja (ő volt az apja Chátám Szófér második feleségének), s tartalmazza továbbá Szófér Sámuel Benjámin rabbi, a „Ktav Szófér" életrajzát is (ő volt Mózes Szófér fia, azaz a Hut ha-Mesulas szerzőjének az apja). A könyv hagiografikus hangnemben íródott, s az egész nem más, mint a Szófér család nyílt tömjénezése. Salamon Szófér rabbi ugyan számos fontos dokumentumot felhasznált a könyvéhez, ám elmulasztotta ezeket tényszerűen kivonatolni, és ami még ennél is lényegesebb, elmulasztotta ezen dokumentumok történeti interpretálását is. Mindezek ellenére, napjainkra ez a könyv maradt a legfontosabb életrajzi forrás. Ezekben a művekben a tanítványnak mestere iránti hódolatát és az unoka ősei iránt táplált tiszteletét kiegészíti' az a vágy, hogy Chátám Szófér portréjában megrajzolják az újítók ellen küzdő konzervatív harcos modelljét. Az életrajzírók maguk is részt vesznek ebben a harcban, teljesen azonosulva elődjükkel és annak módszereivel. A korszak történetírói viszont egyenesen szemben álltak Chátám Szófér pozíciójával. Álláspontjának negatív értékelésétől eljutottak személyének kritikájáig is. Jost 8, Graetz9, és főleg Isaac Hirsch Weiss10 elismerték Chátám Szófér szellemi nagyságát, de mégis negatívan Ítélték meg tevékenységét; úgy vélték, hogy megfutamodott az aktuális kérdésekkel való küzdelem elől. Amikor azután a nemzeti kérdés háttérbe szorította Chátám Szófér teóriájának vitatott vallási dimenzióját, lehetőség nyílott arra, hogy munkásságát pozitívabban ítéljék meg, nézőpontjának teljes elfogadása nélkül.1 1 A nemzeti korszak történészei és írói felfedezték, hogy Chátám Szófér egy erődöt épített az asszimilációs nemzeti önmegtagadással szemben. Ekkor még az is lehetségessé vált, hogy emancipáció-ellenességét se mint a történelem menetével való makacs szembenállást, hanem inkább mint az efféle jövő következményeiről való látomást értékeljék. A nacionalista szerzők egyaránt pozitívan értékelték Chátám Szófér emancipáció-ellenességét, a zsidóság Izrael földjén való letelepedésének pártolását, a héber nyelv védelmét és a héber nyelvű szövegek lefordítása elleni tiltakozását1 2 . Tfermészetesen ez a pozitív megítélés a történészek következő generációit éppúgy nem tudja majd kielégíteni, mint tizenkilencedik századi elődeik negatív értékelése sem. Chátám Szófér tevékenységét azért kell újraértékelnünk, hogy más történelmi személyiséghez hasonlóan őt is, tettei és tulajdonságai teljességének fényében szemlélhessük. II. Szófér Mózes rabbi életének döntő pillanata volt az, amidőn 19 évesen elhagyta szülővárosát, Majna-Frankfurtot, hogy a barátságtalanabb légkörű morva és nyugatmagyarországi városokban telepedjék le1 3 . Egész életében tudatosan ápolta kapcsola-
