Századok – 1992
Közlemények - Katz Jacob: Chátám Szófér életrajzához I/80
Jacob Katz: CHÁTÁM SZÓFÉR ÉLETRAJZÁHOZ I. Szófér Mózes rabbit, a „Chátám Szófért" (1763-1839) a modern zsidó historiográfia mint a reformmozgalom kezdeti megnyilvánulásai ellen küzdő ortodox zsidóság vezetőjét tartja számon. Chátám Szófér különleges helyzete akkor vált nyilvánvalóvá, amikor 1819-ben, több más rabbival együtt, elküldte reszponzumát a hamburgi Bét Din-nek (rabbinikus bíróságnak). Ebben az esztendőben a Bét Din a reformerekkel szemben két ügyben is megnyerte a német, osztrák, magyar és olasz rabbik támogatását: egyrészt közösen tiltakoztak a hamburgi reform-templom felépítése ellen, másrészt általában elítéltek minden liturgiái és rituális változtatást. Többségükben a rabbinikus világ jelentős személyiségei voltak azok a rabbik, akiknek véleményét kérte a Bét Din, és akiknek a reszponzumait később összegyűjtötték az Éle Divré ha-Brit, azaz „Ezek a Szövetség szavai" című kötetben; köztük igen sok halakhikus szaktekintély is volt, olyanok, mint például a poseni (Poznan) Akiva Eger rabbi (1761-1837), a nikolsburgi (Mikulov) Mordehaj Benet rabbi, aki Morvaország főrabbija volt (1753-1829), vagy a lissai Jákob rabbi.1 Azonban Chátám Szófér válaszának világosságával és erélyével, mellyel a probléma egészét ragadta meg, kiemelkedik még a vallástörvények tudósainak ezen kiválóságai közül is. Nem valószínű, hogy Chátám Szóférnek a többi rabbinál nagyobb lett volna a tekintélye, eme reszponzumának megírása előtt. Jóllehet már vagy húsz éve híres Tóra értelmező tudós és reszponzum szerző volt, ám a Bét Din felhívására válaszoló többi rabbi legalább ilyen ismert volt. Rabbi Jákobnak2 és Rabbi Mordehaj Benetnek3 már jelentek meg könyveik, és a többi rabbi is tekintélyes pozíciót töltött be. A pozsonyi (Pressburg) rabbihivatal ugyan igen jelentős volt, de mégsem lehetett összemérni a nikolsburgi, lissai avagy a poseni rabbisággal. Ráadásul Szófér Mózes rabbinak az életében egyetlen könyve sem jelent meg. Hírnevét és tekintélyét beszédeinek és az ezeken átsugárzó rendkívüli egyéniségének köszönhette. Egy személyiség történelmi jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, ha kortársai fontosnak tartják megírni az életrajzát. Chátám Szófér első életrajzát 1839-ben, fél évvel a halála után készítette el másodszülött fia, Simon4 , a másodikat, több mint egy generáció elteltével, a hűséges tanítvány, Hezekiah Feivel Plaut rabbi5 írta. E tanítvány olvasta mestere kéziratait, hallgatta Chátám Szófér ifjúságáról szóló elbeszéléseit, és személyesen is jól ismerte a rabbit. Chátám Szófér szorgalmas elbeszélő volt,
